Hogyan mondjam el otthon, hogy valószínűleg ismét csúszni fogok az egyetemen?

Már csúsztam egy évet és úgy néz ki, hogy most lehet megint csúszni fogok egy félévet. Nem a tanulás a gond, a jegyeim jók, jól sikerülnek a beadandók stb., de nem tudom kezelni az egyetemi stresszt, nagyon sokat szorongok, félek és úgy érzem depressziós is vagyok.

Vannak napok mikor ki sem tudok kelni az ágyból, csak sírok a takaró alatt. Nem tudok rendesen tanulni vagy aludni sem, mert folyamatosan az egyetemi dolgokon kattog az agyam. Stresszelek, sírok, szorongok, hogy minek mi a határideje, megbuktat-e a tanár vagy csak fenyegetőzik, hogyan osszam be az időmet, milyen e-mailt várok stb., mindenen. Állandóan egy ilyen feszült állapotban vagyok és ez mindenre kihat. Nem tudok rendesen koncentrálni, nagyon sok mindent el is felejtek stb., mintha nem is működne az agyam. Valamikor egy falat sem megy le a torkomon, máskor az evéssel próbálom elterelni a gondolataimat, nyilván nem sikerül. Szinte minden nap sírok, sokszor hányok is az idegességtől. Magányos vagyok, hiszen a csúszás miatt az egyetemen már senkit nem ismerek és egyedül maradtam, így nincsen kivel beszélgetnem stb., általában teljesen egyedül vagyok és mindent csak magamban halmozok fel, emésztgetem, mert nincsen kivel átbeszélnem. Rosszul érzem magam emiatt, viszont nem tudok kapcsolatokat sem építeni, nem tudok kommunikálni, szorongok emberek között, félek tőlük. Valamikor például inkább nem is eszem, mert nem merek elmenni a boltba vagy rendelni. Az egyetemi tanáraimmal sem tudok kommunikálni, napokat ülök egy ártatlan e-mail felett is.

Szóval ez vezetett odáig, hogy nagyon kevés esélyt látok arra, hogy ez a félév sikerüljön és lediplomázzak. Nagyon rosszul érzem magam emiatt, de megmondom őszintén, hogy már valamivel előrébb valónak érzem saját magamat mint az egyetemet. Viszont ugyanúgy félek a környezetem reakciójától, mert az első csúszás alkalmával is nagyon sok negatív megjegyzést kaptam a családomtól, tanáraimtól, szaktársaimtól, "barátaimtól", hogy ugye ez mekkora szégyen, mások munka és család mellett is időben lediplomáznak, másoknak sikerült, miért nem vagyok erre képes, mit fogunk mondani az XY-nak, csalódás stb., ami még jobban megviselt.