Hogyan mondjam el otthon, hogy valószínűleg ismét csúszni fogok az egyetemen?
Már csúsztam egy évet és úgy néz ki, hogy most lehet megint csúszni fogok egy félévet. Nem a tanulás a gond, a jegyeim jók, jól sikerülnek a beadandók stb., de nem tudom kezelni az egyetemi stresszt, nagyon sokat szorongok, félek és úgy érzem depressziós is vagyok.
Vannak napok mikor ki sem tudok kelni az ágyból, csak sírok a takaró alatt. Nem tudok rendesen tanulni vagy aludni sem, mert folyamatosan az egyetemi dolgokon kattog az agyam. Stresszelek, sírok, szorongok, hogy minek mi a határideje, megbuktat-e a tanár vagy csak fenyegetőzik, hogyan osszam be az időmet, milyen e-mailt várok stb., mindenen. Állandóan egy ilyen feszült állapotban vagyok és ez mindenre kihat. Nem tudok rendesen koncentrálni, nagyon sok mindent el is felejtek stb., mintha nem is működne az agyam. Valamikor egy falat sem megy le a torkomon, máskor az evéssel próbálom elterelni a gondolataimat, nyilván nem sikerül. Szinte minden nap sírok, sokszor hányok is az idegességtől. Magányos vagyok, hiszen a csúszás miatt az egyetemen már senkit nem ismerek és egyedül maradtam, így nincsen kivel beszélgetnem stb., általában teljesen egyedül vagyok és mindent csak magamban halmozok fel, emésztgetem, mert nincsen kivel átbeszélnem. Rosszul érzem magam emiatt, viszont nem tudok kapcsolatokat sem építeni, nem tudok kommunikálni, szorongok emberek között, félek tőlük. Valamikor például inkább nem is eszem, mert nem merek elmenni a boltba vagy rendelni. Az egyetemi tanáraimmal sem tudok kommunikálni, napokat ülök egy ártatlan e-mail felett is.
Szóval ez vezetett odáig, hogy nagyon kevés esélyt látok arra, hogy ez a félév sikerüljön és lediplomázzak. Nagyon rosszul érzem magam emiatt, de megmondom őszintén, hogy már valamivel előrébb valónak érzem saját magamat mint az egyetemet. Viszont ugyanúgy félek a környezetem reakciójától, mert az első csúszás alkalmával is nagyon sok negatív megjegyzést kaptam a családomtól, tanáraimtól, szaktársaimtól, "barátaimtól", hogy ugye ez mekkora szégyen, mások munka és család mellett is időben lediplomáznak, másoknak sikerült, miért nem vagyok erre képes, mit fogunk mondani az XY-nak, csalódás stb., ami még jobban megviselt.
válasza:"A tanuláson kívül más területen soha nem volt sikerélményem, soha semmi másért nem dicsértek meg, a szüleim is mindig csak az eredményeim miatt voltak büszkék rám stb., tehát úgy érzem, hogy bennem ezen kívül semmi más értékelhető vagy szerethető dolog nincsen."
Az egyetemből hátralévő időt túl kell élned a jelenlegi helyzetedben. De amint megvan a diplomád, elhelyezkedsz, és a munka világa megváltás lesz a számodra! Ha megvan az anyagi függetlenséged, akkor viszont tényleg keress egy pszichológust, hogy segítsen feldolgozni a szüleid által okozott traumát. Ha nem teszed, hiába fogsz pénzt keresni, megbénulsz az életben, és a szüleid felé érzett bizonyítási vágyadtól nem fogsz tudni megszabadulni egyedül, és az egész életed arról fog szólni, hogy megfelelj nekik. És ebbe fogsz belepusztulni.
válasza: válasza: válasza:De nem tudok így szakemberhez fordulni.
Jó, akkor nem fordulsz. Mondom én, direkt jó, hogy van mire fogni a dolgaidat.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves Kérdező.
Meg tudom érteni a helyzetedet. Kb. 15 évvel ezelőtt nekem is hasonló problémáim volt a középiskolával. Rossz volt a közeg, rossz volt az oktatási rendszer, és a családommal is - most itt nem részletezendő - súlyos problémáim voltak. Aztán egyetemre kerültem, új közegbe, és ez teljesen megváltoztatott. Valaki fentebb írta, hogy egy új munkahely is hasonló hatással lehet. Én egészségügyi tanácsokat nem tudok adni (bölcsész végzettségű vagyok), talán anonim lelkisegély oldalakkal lehetne email-ezni.
Más: Egy család felbecsülhetetlen kárt tud okozni egy ember önértékelésében. Sajnos van olyan testvérem, akit most már kifejezetten gyűlölök a világnézete, az erőszakossága, a gátlástalansága miatt. Ezért is értem a Te problémáidat. Az évek során arra a megállapításra jutottam, hogy bizonyos emberek mérgező hatással vannak az életemre, és ezeket a saját érdekemben ki kell zárnom a kapcsolataimból. Van aki ezen meglepődött (azt hitte, a gonoszkodásai ellenére én akarok vele kapcsolatot tartani.)
Talán azt lenne érdemes eldöntened, hogy milyen áron kell neked egy kapcsolat. Ha túl nagy árat fizetsz érte, talán évekkel később fogod megbánni (bárkiről legyen is szó). Én a leszelektált emberek nagy részét (szinte mindent) azóta (akár 10-15 éve) még nem sírtam vissza. Lehet, te sem fogod. Ha viszont még a családodról nem tudsz leválni, akkor megint dönteni érdemes: kipréseled magadból az egyetemi diplomát, vagy otthagyod és dolgozni állsz. Nem tudom, mennyire szereted a szakmát - de az, hogy régóta tanulod még nem feltétlenül ok a maradásra. Halottam olyanról, aki orvosi diplomával (!) pár év múlva elment írd és mond plüssjátékkészítőnek. De ő legalább belátta, hogy mit NEM AKAR egy életen át csinálni. Van, aki a halálos ágyáig halogatja, hogy ezzel szembenézzen (értsd: elrontotta az életét.)
Felmerült bennem ennek kapcsán a megfelelési kényszer témaköre is. Biztos, hogy Te akartad az egyetemet? Miért akartad? Pénzért? Társadalmi elismertségért? A barátoknak csak úgy értél valamit? Vagy a szüleid nyomására? Egyszer szüleid is meghalnak, biztos az ő életüket akarod élni?
Milyen barátokat akarsz? Akiknek csak a pénz számít? Ha a saját életedet éled, idővel úgyis találsz olyan embereket, akik Téged értékelnek, nem a pénzedet, erődet, állásodat, szépségedet stb. Akkor is, ha csak utcaseprő vagy.
Ajánlok még egy könyvet, évekkel ezelőtt olvastam. Bár az 1600-as években játszódik, de mintha most is igaz lenne: [link]
Édesapám nemrég Bryan Tracy előadásokat mutatott, azokba is érdemes egy kicsit a neten belehallgatni. Meg idős, világot látott emberekkel beszélgetni, azok talán több mindent látnak, mint én 28 évesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!