Hogyan értessem meg anyuval, hogy se igénytelen, se hülye, se kisgyerek nem vagyok, hogy el kelljen mondania, hogy hogyan tisztálkodjak?

Van egy bőrproblémám, ami miatt, ha nem megfelelő anyagú ruhát hordok, vagy ha meleg van, vagy ha más öblítőt használok, akkor fura színe lesz a bőrömnek, ilyen barnásabb. Szerencsére egyre kevésbé jellemző, viszont a nyakamom még mindig kijön néha és eléggé látszik. Nagyjából két hét alatt elmúlik, ha az orvosi utasítást követem, szóval ezzel semmi baj.

Itt anyukámmal van a gond. Ő ezt nem hajlandó tudomásul venni, pedig mondtam neki. Szerinte ez egy kitalált probléma, csak retkes vagyok, mert nem mosom rendesen. Ezért valahányszor itthon vagyok, és megyek fürdeni ő úgy érzi szóvá kell tennie olyan dolgokat, hogy "mosd meg a nyakadat is" vagy "dörzsöld meg rendesen a szivaccsal" és egyebek. Nem hajlandó megérteni, hogy attól nemhogy nem múlik el, hanem rosszabb, mert piros is lesz mellé napokig. És már barmomi idegesítő, hogy annyiszor elmondja nekem, mintha igénytelen lennék vagy nem tudom. Konkrétan úgy kezel mint egy dedóst.

Hogy szoktassam le erről?