Kisgyerekes családok! Mennyire éltek hangosan?

Szerintem ezzel szinte mindenki megértő.

Panelban lakom, és amikor a szomszéd lépcsőházban született kisbaba, a szobája és az én szobám fala volt közös. Mindig hallottam, ahogy sírdogál, ordít, most a 7 éves hangoskodását hallgatom, hol hisztit, hol örömöt. Mindig mosolyogtam rajta. Ha éjszaka hallottam, inkább sok kitartást kívántam magamban a szülőknek az álmatlan éjszakákhoz.

Van egy rézfúvós hangszeren játszó kisfiú is alattunk, és bár az elején fogtam a fejem, amikor elkezdte, már inkább mosolygok rajta amikor hallgatom.

Egyszer meg is kérdeztem őket, min játszik, szoktuk hallani. Az anyukája elkezdett magyarázkodni, de megnyugtattam, hogy nincs vele gond és napról napra ügyesebb. Néha már nézzük az órát, ha nem kezd el játszani fél4-kor.

Amikor tesómnál volt am sokat, a felső szomszédoknál ordított egy gyerek órákon át folyamatosan. Ott is inkább azon gondolkoztam, hogy mi lehet a baj, és együttérzéssek tekintettem rájuk, mintsem idegesen.

Vannak akik ki vannak akadva rá, de az a ritkább. Szerintem ne aggódj ezen, természetes a hangzavar ahol gyerekek vannak.

Ha a gyerek hangoskodik, raszolok, hogy vegye hallkabbra. Kétéves múlt, szóval ő még nem tudja megítélni, mit lehet, mit nem, erre van ott a szülő. Én sose kiabalok vele, és a férjemmel sem szoktunk orditozni se vele, se egymással. Vannak esetek, mikor persze zeng a ház, például elesett és megütötte magát. Életvitelszerűen nem vagyunk hangosak csak azért, mert kisgyerek van a családban.

Tenni kell érte, hogy ne ti legyetek a leghangosabbak a környéken.

Ja és most már kertes házban lakunk, több(!) házzal odébb tőlünk van egy csomó gyerek, na azok olyan hangosan ordítanak meg visítanak főleg nyáron minden egyes nap, mintha a közvetlen szomszédunkban lennének.

Na, az ilyen kib#szott idegesítő. De gondolom ti nem ilyenek vagytok.

Nekünk alattunk laknak, téglalakás és mégis minden dübögés, szaladgálás, széknyikorgatás, üvöltés, bőgés, plusz a szülők káromkodása, veszekedése - szóval tényleg minden felhallatszik. Nem gyakran találkozni velük, bemutatkozni itt nem szokás, de tudom mindnek a nevét, persze a kutyának is. Vasárnap reggel 6-tól már megy a móka náluk, nem érdekli őket, hogy más aludni még olyankor. Meghát persze kell a 3 gyerek mellé egy kutya is karácsonyra, hisz nem elég a zaj: legyen ugatás is, nem érdekli őket, hogy ha elmennek, akkor órákig ugat utánuk a dög... Borzalmasan szörnyű, le se tudom írni mik mennek itt sokszor. Azért mikor én mentem gyerekként máshoz, aki lakásban lakott, ott tilos volt ugrálni, szaladgálni, kiabálni, mert a szülők megnevelték a gyerekeket. Sajnos ma már ez nem szokás úgy tűnik.

És ez megy márnégy éve... Ez az egész élmény csak még jobban elveszi a kedvemet a gyerekvállalástól.

Én nem is költözök olyan hel yre ahol gyerek van a szomszédba.

5 évig éltem egy albiban ahol volt gyerek (szobát bérelt mindenki, külföld)

Soha többet