Kisgyerekes családok! Mennyire éltek hangosan?

Alapvetően ha a szülő nem engedi, nem fog folyamatosan visítani (persze nem 2 éves kor alatt gondolom). Az egyik szomszédunknál viszont a 10 éves is non stop ordít, dehát romák mit vársz.

Ami egyébként még sokkal jobban idegesítő az a kutyaugatás. Na az több szomszédnak is van. Elviselhetetlen, be nem áll a szájuk.

Kisgyerekkel gyakran elfogy a türelem,

Ha a gyerek zajong, hát istenem. De bakker, itt te üvöltözöl. Úgyhogy érezd is szarul magad.

Egy háromévesünk van. Nekem valamikor 10-18 hónapos kora között volt a mélypontom, amikor nem bírtam sem energiával sem idegekkel, hogy nem ért semmit, és mindig valami veszélyeset vagy kártékonyat csinál, ezredszerre is, makacsul, napi 16 órában. Akkor gyakran ordítoztam vele. Én is el voltam borzadva az állapotomtól. Mostmár hetek telnek el kiabálás nélkül, vagy ha mégis van, az csak 1 rövid mondat, pár másodperc.

Biztos hallottak a szomszédok, mert én is számtalanszor hallottam az alattunk és fölöttünk lakó anyák (ritkábban apák) kiakadását. Nem zavar, a tévém hangosabb, ennyire egyébként sem vagyok zajérzékeny. Az sem zavar hogy minket hallottak, talán magamból indulok ki, de azt gondolom, nekik sem repedt meg ettől a dobhártyájuk. Azt meg mind tudjuk, hogy mindegyikünknél megvoltak jópárszor ugyanezek a nem túl idilli családi pillanatok.

A gyerekek viháncolását is szoktam hallani, azzal sincs bajom. A miénk nem hangos, csak ha csikizzük vagy ha sír valamiért.