Miért viselkedik úgy az apám, mintha ő lenne a “ház vaskezū ura”?

"Ha elmentem valahova bulizni, megmondtam hol vagyok, kivel vagyok, nem szólt, mert nem “kéretőztem” el tőle, anyàtól hiàba kéretőztem el."

Ezt a mondatot nem értem.

Nem szólt rád, nem volt semmi kifogása az ellen, hogy elmentél. Az miért baj?

Ha meg az volt a szabály, hogy őtőle kell elkéredzkedni, akkor anyukád miért nem azt mondta, hogy "részemről rendben, de apádat is kérdezd meg".

Nyilván enyhített formában visszaköszön az, ahogyan őt nevelték. Örülj, hogy csak enyhített formában.

Szerintem ahogy más is írta már, az apjának akar bizonyítani, hogy "meg tudja normálisan nevelni a gyerekeit". Mármint ahhoz képest, amilyen nevelést ő is kapott. Ez leginkább a foteles dologból látszik. Nem tudta máshogy "demonstrálni", hogy milyen jól meg tudott nevelni titeket, ezért egy nem létező dologba kötött bele.

Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet nálatok, és szerintem neked is nagyon rossz lehet, hogy mindig attól kell félned, hogy milyen nem létező dologba köt bele, de hidd el, hogy valószínűleg neki sem éppen jó érzés, hogy mindig csak azon legyen, hogy bizonyítson az apjának.