Miként élted meg kamasz gyerekként, hogy elvált/özvegy apukád egy nála fiatalabb nővel kötötte össze az éltét és az hozzátok költözött?

Legjobb barátaim közül ketten is hasonló helyzetben nőttek fel, mindkettőnek öccse volt. Egyiküknél szépen, kulturáltan tudtak élni az új és fiatal nővel, nevelőanyukával. Annak ellenére, hogy én mindkét családban kedvesnek láttam az új anyukát, a másik haveroméknál folyamatosak voltak a viták. Barátom nagyon nem jött ki a nevelőanyjával! Korán, középiskola alatt el is költözött a nagyszüleihez. (az volt a szöveg idegnek felé, hogy ők közelebb laknak az iskolához) Felnőtten, családosan már nincs vita köztük, ha nincs is nagy barátság, de elviselik egymást.

Nővérem amikor elvált 8-10 évesek voltak a gyerekek. Apjuk párját fokozatosan megkedvelték, viszont annak lányát kevésbé. Nővérem azóta is egyedül él. Ez viszont rányomta a bélyegét a gyerekei életére! Egyik sem tud párkapcsolatot létesíteni. Fiának még az ismerkedés sem megy, lánya próbálkozik, de nagyon válogat és nem tart hosszú viszonyt soha. Harmincasok és nincs családjuk, de nem is akarnak senkit! :-o Miközben apjuk nevelt lányának megvolt az esküvője is nemrég, amire ők el sem mentek.

Első házasságomban két gyermekünk született, egy fiú és egy lány. 4-6 évesek voltak. Ex-nejem úgy cserélgette partnereit, mint más az alsóját. Jómagam néhány partnerből csak azt a hármat mutattam be, akikkel hónapok óta voltam együtt. Legutóbbit feleségül is vettem. Őt nagyon kedvelte mindkét csemetém, de még ex-nejem is szimpatizált vele pedig teljesen az ő ellentéte. Olyannyira elfogadták, hogy mai napig élvezik a társaságunkat még felnőtten is! Nagylányom felől két unokánk is van már!