Lányukkal rosszban lévő apák milyen személyiségűek?
Mi határozza meg hogy apák egy része onnantól kezdve hogy a lánya mondjuk kamasz lesz és fiúk iránt kezd érdeklődni, egyszerűen elveszítik a lányukat és csak a tiltást, rosszabb esetben lányuk után való nyomozást, veszekedéseket tudják csinálni.
Míg vannak olyan apukák akik képesek amolyan legjobb barátként funkcionálni a lányuk életében akivel bizalmas, szeretetteljes viszonyban vannak.
Mi személyiségben a legfőbb különbség a két apatípus közt?
Ne próbálj meg egy vagy két minta alapján egy reprezentatív felmérést készíteni és általánosítani az apa és embertípusokat.
Itt van egy eset:
"Mi határozza meg hogy apák egy része onnantól kezdve hogy a lánya mondjuk kamasz lesz és fiúk iránt kezd érdeklődni, egyszerűen elveszítik a lányukat és csak a tiltást, rosszabb esetben lányuk után való nyomozást, veszekedéseket tudják csinálni."
És itt van mégegy:
"Mi határozza meg hogy apák egy része onnantól kezdve hogy a lánya mondjuk kamasz lesz és fiúk iránt kezd érdeklődni, egyszerűen elveszítik a lányukat és csak a tiltást, rosszabb esetben lányuk után való nyomozást, veszekedéseket tudják csinálni."
Igen, nem vagyok hülye. Ugyanazt másoltam be. Mert bár ennyit látsz, mégis sokkal több van mögötte és már a két ugyanolyannak hangzó leírás is ezer másik hátteret, tulajdonságot tud bemutatni.
Apa és lánya között nemcsak amiatt lehet rossz a viszony, amit te írtál. Hanem mondjuk a kisasszony mindenen hisztizik, úgy beszél a szüleivel, mint a kapcaronggyal, és azt képzeli, hogy a szülei fizetését a legyek hordják össze, amiből ő számolatlanul költhet.
És apuka ezeket nem tűri el szó nélkül.
3-asra egyből rákontráznék:
Az apa is lehet alkoholista, agresszív, komplexusos.
Nekem nem rossz a viszonyom apámmal, hanem inkább semmilyen. Nem beszélünk, maximum ritkán, ha hazalátogatok.
Amiatt alakult így, mert egész eddigi életemben semmi nem volt elég neki, amit elértem, hiába igyekeztem. Ha elértem valamit, akkor sosem dicséretet kaptam, hanem a kérdést, hogy innen akkor hová lehet tovább menni, még többet elérni. Ha nem sikerült valami (akár egészen apró dolgok), akkor pedig megalázást, megvetést, hogy "gondoltam, hogy ezt sem lehet rád bízni", "ennél többre úgysem számítottam".
Mindig a tanulás volt az első nála, minden más, ami érdekelt (hobbi, sport, szórakozás) szerinte időpazarlás volt, ami elvonta a figyelmem és az időm a tanulásról. Ennek megfelelően bármi iránt lelkesedtem, mindig csak leugatott, hogy minek foglalkozok ilyen hülyeségekkel, miért nem tanulok inkább. Többek között emiatt eszembe sem jutott, hogy párkapcsolatom legyen, ameddig otthon éltem, mert tudtam, hogy akkor is csak a hiszti menne, hogy miért megyek Sanyihoz, minek találkozunk ennyit, stb. Másrészt a párkapcsolatokat (főleg a rövid, komolytalan tini próbálkozásokat) valamiért otthon mindig "qrválkodásként" állították be a szüleim, valahol szégyelltem is volna egyáltalán bevallani magamnak is, hogy tetszik bárki.
Apám személyiségében annyi magyarázatot látok ezekre a dolgokra, hogy a maga elb#szott, érzéketlen módján csak jót akart, a siker felé igyekezett terelni. A saját életét egy katasztrófának tartja (alapvetően értelmes ember, de anno nem tanult tovább), a gyerekeinek pedig jobbat akar. Azt viszont nem vette észre, hogy felesleges volt lelki beteggé tenni az állandó baxtatással, mert magamtól is mindig volt indíttatásom tanulni, házit írni és úgy általában normális módon élni. Szorgalmas, jó tanuló voltam simán csak saját magam miatt is, jól esett volna inkább a vigasztalás, ha valami nem jött össze.
Nekem rossz a kapcsolatom apámmal és akkor szépen fogalmaztam.
Három alapvető hibát követett el, ami miatt így alakult:
-Nem tisztelte azokat a dolgokat és embereket, akik nekem kedvesek (például anyámat sem).
-Emellett nem sokat tett azért, hogy hozzá jobban kötődjek, mint az általa nem tisztelt emberekhez, konkrétan hétvégi apuka volt mindig is, anyára hárult a nevelésem, ő csak a pénzt dobta oda.
-És ennek ellenére kontrollálni akart és leuralni, még felnőtt koromban is. Gyakorlatilag ugyanolyan lealacsonyító volt velem, mint anyámmal, azt sugallta, hogy neki köszönhetek mindent és csak egy másik férfin felkapaszkodva tudok boldogulni nélküle.
"Lányukkal rosszban lévő apák milyen személyiségűek?"
Messze nem csak az apák személyiségétől függ, hogy milyen a viszonyuk a lányukkal. Kapásból ott van a lány személyisége is ugye. És akkor a mindenféle(!) körülményeikről még szó se esett.
Mindenféle személyiségű apák képesek jól kijönni a lányukkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!