Huszonéves nők, akiknek nárcisztikus (patológiás) az apjuk, hogy oldottátok meg anyukátok terrorjának kérdését?

Hasonlóan kezeltem én is.

Nem látja mi a helyzetben a probléma és nem csak a segítségből nem kért még én lettem a közellenség, hogy egy szerető házasságba ne szóljak bele.

Teljesen mindegy, hogy mi a bántás. Ha a gyerekben nyomot hagy, az a szülő hibája. A kérdező, leírtam, hogy nem az volt a baj, hogy nem kapott meg valamit.

Kérdező. Ha anyukád nem kéri a segítséget, akkor nem sokat tudsz tenni érte. Lehet, hogy a sok év alatt torzult a személyisége, és nem is érti, mi a baj. Anyám ugyanilyen, mint apád . Mindig az volt a lényeg, hogy neki legyen jó. Én meg rohadjak meg, mert ennivalót kértem gyerekként. Anyám se fogja fel, ezzel mi a baj.

Testvéreid vannak?

Ebben az országban még a testi bántalmazás is semminek számít, lásd pl. Orosz Bernadett esetét.

Nehéz segítséget nyújtani, ha a másik fél nem akar változtatni a körülményein. Van egy belső meggyőződésük, ami miatt minden segítséget eldobnak, sokszor a társadalmi elvárások miatt, vagy erősebb a szégyenérzet, mint maga az eset által kialakult félelem.

Sajnos nem sok mindent tudsz tenni. Lehetséges, hogy jót tenne neked mindezt átbeszélni/feldolgozni egy szakember segítségével. Mármint azt a tényt, hogy sajnos tehetetlen vagy.