Szerintetek rossz vagyok amiatt hogy nem akarom tartani anyuval a kapcsolatot és hogy nem is hiányzik? Mindenki azt mondja anya csak egy van de én nem szeretem annyira őt

"ő van a gyerekért, nem fordítva"

Ez nem így van, még ha ezt is szeretnétek hinni. A helyzet az, hogy felnőttként bizony a gyereknek is kötelessége van a szülője felé. Persze értem én, hogy a vélt jogaiért itt mindenki egyből veri az asztalt, de a kötelességéről nagyvonalúan elfeledkezne..

Ha nem lenne világos, a szülőtartás törvényben meghatározott kötelesség, tehát nem az van, hogy anya 18 évig körbeugrálja a csemetét, sokszor erőn felül megad neki mindent, majd utána az cserébe fogja magát és eltűnik a balfenéken, és innentől kezdve - bármi van is vele - szarik az anyjára. Háláról már nem is beszélek, mert ahogy látom, itt ez a fogalom ismeretlen. Az ilyenek miatt kellett még erre az amúgy teljesen magától értetődő dologra is törvényt hozni..

Tehát nem csak a szülőnek van kötelezettsége a gyerek felé, hanem a gyereknek is a szülő felé - ezt jó lenne az eszetekbe vésni.

34: A szülőtartás jogi fogalom, hiába vergődsz. A pszichés problémáiddal pedig nem tudok mit kezdeni, szorri.

36: "bármilyen aprócska indokkal érvénteleníttethető"

Csak szeretnéd... valójában csak súlyosan felróható szülői magatartás esetén mentesülhet a kötelezettsége alól.

38: Egyáltalán elolvastad a kérdést egyszer is figyelmesen te szerencsétlen? Mielőtt tovább böfögnéd a hülyeségeidet, esetleg megetehetnéd: "évekkel ezelőtt nagyon csúnyán megbántott minket és nagyon csúnyán bánt velünk ami miatt már nem úgy érzek iránta mint fiatal koromban"

Tehát gyermekként még szerette, a problémák később (felnőttként) kezdődtek. Nincs szó traumatikus és szörnyű gyermekkorról.. ezt csak a te beteg elméd látja bele.

#39 Azért vannak nálad súlyos problémák fejben ha ilyen szintű rosszindulattal és gyűlölettel nyilvánulsz meg.

"Tehát gyermekként még szerette"

Igen GYEREKKÉNT szerette, és?

Azóta felnőtt, változtak a dolgok és változtak az érzelmek is. Semmi értelme ebbe belekeverni az "anyád mit tett érted" maszlagot.

Egyszerűen el kell fogadni, hogy a kapcsolatok megromolhatnak.

Csak egy párkapcsolatban simán felteszik a kérdést, hogy miért nem hagyod ott?

Sokan álltatják magukat, hogy régen nem ivott, régen nem vert meg, régen nem ilyen volt. De ez már a múlt.

Vagy egy elmúló barátságban felteszik a kérdést, hogy miért nem engeded el?

Mert hát régen egész napot együtt töltöttük, mindent megbeszéltünk. De ami elmúlt az elmúlt, nem lehet vissza hozni.

Ezzel szemben a családi "kötődést" szent és sérthetetlen kötelékként kezelik, és erőszakkal rángatnak vissza a múltba, mert hát felnevelt, mert hát tartozol neki, mert hát az anyád/apád.

Érdekes ez a kettősség, hogy amíg az élet többi területén mindenki elfogadja, hogy a dolgok változnak és tovább kell lépni, addig a családi kapcsolatokban nem hogy nem fogadják el, és kifejezetten agresszívan lépnek fel ellened.

Azt is tegyük hozzá, az, hogy gyerekként szerette, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden tökéletes volt.

Nagyon sok esetben felnőttként látja át az ember, hogy az a közeg, amit természetesnek látott gyerekként, az valójában egy beteg, természetellenes közeg.