Egyre nagyobb a haragom/bánatom anyám irányába. Aki tapasztalat ilyet mi lett belőle? Elnyomta magában?

Teljesen természetes, hogy a baba miatt előjönnek a gyerekkori sérelmek, amikkel nem is igazán foglalkoztál. Nekem is így volt. Az én tapasztalatom az, hogy nem múlnak el maguktól, jobb szakemberrel beszélni.

Szerintem ha egy anya valamilyen formában bántalmazó a gyerekével (elnyomás, elhanyagolás, verbális és érzelmi bántalmazás), akkor az unokájával sem fog tudni máshogy bánni, hacsak nem lépett az önismeret útjára, ami az ilyen nagyiknál nem hinném, hogy túl sokszor történik meg.

Kérdező, szerintem nagyon legyél résen, és ne félj korlátozni a kapcsolatot, ha úgy látod, úgy érzed, hogy a gyerekeddel is azt csinálja, amit veled.

Drága... Nem gondoltál arra, hogy a rossz érzéseid, dűhöd valahogyan befolyásolja a gyereked jövőjét? Az ilyen indulatok. Később kiteljesedhetnek egy veszekedésbe.

Mit tehetnél? Gondolj csak jóra, és arra hogy senki sem tökéletes, hibát hibára halmozunk ez a mi gyengeségunk jele.

Gondold azt hogy anyukád nagyon gyenge, hogy nem tud uralkodni magán. Éppen így higgadtságra van szüksége. "A dűh csak dűhöt szül... "

Kérdező, én ugyanezt csináltam, amit Te is, megvoltak ugyan az emlékek, de elnyomtam. Aztán férjhez mentem, (még akkor is le voltam szarva nagy ívben), majd terhes lettem, és anyám elkezdett minden nap hívogatni, mindenkinek dicsekedni (visszahallottam a szülővárosomban lakó ismerősöktől), hogy ő mennyit fog babázni majd (ami mondjuk érdekes, 100 kilométerről, mindegy.)

A lényeg, hogy én nem beszéltem át vele, nem borítottam a bilit, hogy milyen szar anya volt mindig (nálunk tetézte még az is, hogy hugom volt az istenkirálylány, én meg a szardarab, megjegyzem, otthon mindig én voltam a szerényebb, készségesebb, nem mellesleg ugyanolyan végzettségünk is van a testvéremmel, bár két külön szakterületen dolgozunk).

De a lényeg, hogy ha rám hallgatsz, leülsz, és beszélsz az anyukáddal. Valószínűleg ő hárítani fog amúgy (nem is úgy volt, rosszul emlékszel, csak jót akart neked, bla...bla...bla...) Aztán majd az ilyen hárítások után eldöntöd, hogyan tovább.

Az a baj, hogy ha nem teszed meg, és most vágod a jó pofit (mert milyen rendes meg aranyos veled, mióta babát vársz), akkor úgy járhatsz, mint én. Egyre, és egyre, és egyre jobban előjön a sok keserűség (mármint emlékek, anyámmal kapcsolatban, és hogy hogy lehetett olyan szemét szülő velem). Ahogy ugye nőtt a kislányom, ovis kor, kiskamasz, nagykamasz, fiatal felnőtt lett, és látom, hogy mit megteszek érte, és még mindig úgy vagyok, hogy jól teszem-e a dolgom, és közben nagyon jó az anya-lánya kapcsolat, szóval közben mindig beárnyalja az egészet az, hogy az én anyám ennek a százezred részét nem tette meg, sőt, csak szemétkedett, alázott, önbizalmamat elvette. 25 a lányom, 25 éve egyszer mertem kinyitni a pofámat anyám felé (telefonba), persze még akkor is védte magát, és még akkor is én voltam a rossz gyereke. Akkor fordult meg először bennem (53 évesen), hogy ahogy terhes lettem, minden kapcsolatot meg kellett volna szakítanom vele/velük (mert ebben apám is partner volt, sőt a testvérem is).

Na, sokat dumálok, a lényeg az, hogy ha MOST nem tisztázod anyáddal, 25-30 év múlva is bánni fogod, mert mint egy gennyes fekély, ott lesz a lelkedben az egész viszonyod az anyukáddal.

(Enyém 80 felé ballag, de én érzem, hogy egyszer az életben még beolvasok neki.)

(Ja, lányommal cukimuki, szóval EZ meg majd ne tévesszen meg.)

Anno anyámban is sok sérelem összegyűlt ilyenkor a szülei irányába és egyszer-kétszer engedte csak, hogy nagyanyám vigyázzon rám, "a legenda szerint" akkor se tudta rám adni a rugdalózót, hanem a szomszédnak kellett átjönnie. Nagyobb koromban se igen bízott rájuk. Persze, rajtam lett számon kérve, hogy miért vagyok egy akkora szemétláda, hogy nem tudok parancsra kötődni... Egyébként megsúgom: anyám egy fokkal sem különb, mint a nagyapám volt, aki idősen is manipulált, csak sokkal észrevehetetlenebbül...

Mondjuk az már nagy előre lépés, hogy ezt felismerted, hogy ez így nem volt helyénvaló, viszont tényleg érdemes szakembert felkeresned, mert a fenti példa miatt nem véletlen járok máig pszichológushoz. Meg sajnos az ilyen dolgok elő tudnak ám jönni krízis helyzetben, attól még, hogy tudod, ez nem helyénvaló.