Normális hogy így érzek szerintetek?
Van egy tesóm aki már férjnél van, van egy kislánya, most várja a második babáját és nemrég építkeztek is. A családom, tehát a szüleim és a tesómék egy városban élnek, én meg egyetem miatt másik városban. Hazajárok 3 hetente, ahogy időm engedi, mert diákmunkázom is. A helyzet az, hogy elkezdett zavarni ahogy viselkedik a családom. A tesóm folyamatosan kiadja a szüleimnek a feladatot, hogy éppen mit kell nála takarítani, mit kell vinni, patikába menni, boltba elkísérni bevásárolni,nagytakarítani, gyerekre vigyázni, főzni stb.. az egyik szülőm még dolgozik, a másik már nem de attól még van neki is dolga, földművelés,főzés, bevásárlás, idős családtag gondozása. Semmi idejük kikapcsolódni, mindig van valami munka vagy probléma amit meg kell oldani, pihenni sincs idejük. Ismerem a tesómat, meg a szüleim is és előre leszögezték hogy nem nekik szüli a gyereket, úgyhogy nem fognak bébiszittert játszani. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének szívesen a kicsivel, meg persze ne vigyáznának rá ha kell, de azt nem akarják hogy majd ők legyenek vele állandó jelleggel. Még meg se született a kicsi mikor anyánk már járt oda takarítani meg mosogatni. Aztán megkérdeztem, hogy ezt mégis miért csinálja, mikor ott a férj meg a tesóm és nem beteg, ők akartak gyereket, ketten nem bírnak el egy háztartással? Mi lesz később? Anyánk meg mondta, hogy jaj hát már nagy a hasa, nem bír takarítani meg pihenjen inkább. Aztán megszületett a kicsi, akkor azért jártunk oda mert hogy császáros volt és akkor tényleg kellett a segítség, mentem én is. Közben teltek a hetek és így maradt a dolog, anyáék folyamatosan mindent megcsinálnak nekik, ahogy fentebb is írtam. Anyagilag is segítették őket, igaz csak kölcsönt adtak nekik de az is hatalmas segítség szerintem, hogy nem a banktól kellett felvenniük pénzt. Ezt le is papírozták, meg engem is bevontak a szüleim, semmi nem a hátammögött történt és azóta már kaptak is vissza pénzt a szüleim. Na de a lényeg, hogy tesóm nagyon berántotta őket mindenbe, a szüleim meg nem mernek nemet mondani, max nekem mondják ritkán hogy amúgy nem akartak most menni mondjuk a babára vigyázni mert lett volna más dolguk is. Én meg megkérdeztem, hogy akkor miért nem mondják meg, hogy nem érnek rá? És már múltkor kifakadtam a szüleimnek, hogy csicskáztatva vannak nem gyengén, miért hagyják? És ilyenkor meg elkezdik védeni hogy jaj dehát muszáj volt elugrani ide meg oda, mit csináljon szegény nem viheti oda a gyereket, egyedül meg nem hagyhatja…
Egyrészt az a problémám, hogy erőn felül dolgoznak meg oldanak meg problémákat a szüleim, erre ilyen gátlástalanul csicskáztatva vannak. Másrészről meg már idősek a szüleim is, és mivel köztünk a tesómmal 9 év korkülönbség van így mire én odajutok, hogy gyerekem lesz, nekem nem fognak tudni már segíteni főleg nem úgy, hogy 100 km-re lakok tőlük. Tesóm meg azt fogja mondani, hogy “gyerekeim vannak, nem érek rá, én nem tudok menni” annak ellenére, hogy én is segítettem neki meg még biztos hogy fogok is. Plusz nekem majd a lakásvásárlásnál sem lesz valószínűleg ilyen jellegű segítségem. Undorítónak tartom hogy tesóm ilyen szinten kihasználja őket, a szüleim meg rohannak és mindent úgy csinálnak ahogy tesóm fütyül, én meg aki nem ilyen vagyok mint tesóm nekem meg nem lesz segítségem mikor 1-1szer nekem is lenne rá szükségem biztos majd pl. Szülés után. Anyámék meg ha ennyire nyomatták a “nem nekünk szülsz gyereket” szöveget, akkor miért hódolnak be tesómnak?
Minden családban vannak szerepek. És minden család, mint rendszer, egyensúlyra törekszik, akkor is, ha patológiás. Valamiért megéri a szüleidnek a csicska szerep, valamit nyernek belőle lelki szinten, amit te nem látsz. Révén felnőtt emberek, lehetőségükben áll nemet mondani, neked nem kell közbelépni.
Gyereket meg magának szüljön az ember, idős szülőkkel nem érdemes kalkulálni, mert fél órára nem fog átugrani 100 km-ről, 2-3 napra meg te nem fogsz rábízni egy picikét az idős szülődre. Ez van, ez nem a tesód hibája.
Kérdező, szerintem is irigy vagy.
Tisztára mint a sógornőm. Külföldön élnek és irigykedik, hogy bezzeg nekem van segítségem. Valóban van, de messze nem
annyi, mint amit elképzel, ráadásul nyilván nem én tehetek arról, hogy ők úgy döntöttek, hogy külföldre költöznek. És persze amikor itthon vannak (sokszor több hetet is egyszerre), akkor fullosan kihasználja az én szüleimet és az ő szüleit is, tényleg hullára lemeríti őket. Meg kiutaztatja magához az anyját és ott dolgoztatja. Stb.
Arról nem a testvéred tehet, hogy más városban laksz és arról sem, hogy 9 évvel fiatalabb vagy. Azt
meg fogadd el, hogy a szüleid felnőtt emberek, tanuljanak meg nemet mondani, ha valami nem jó nekik.
Hű, de irigy valaki...
Szerintem a szüleid el tudják dönteni, mit akarnak. Ráadásul ők is tudják, amit te, hogy mire te szülsz (már ha egyáltalán lesz, akinek kell egy ilyen savanyú, irigy nő), ők már nem tudják, mennyit bírnak majd, mennyi lehetőségük lesz unokázni, hát ebből most próbálják kihozni a legtöbbet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!