Néhány szülő miért nem engedi felnőni a gyerekét? Miért irányítja? Story lent
Most elmesélek egy storyt, ami szerintem eddig a legdurvább, amit tapasztaltam, de ha nektek is van bármi témába vágó, ti is írjatok nyugodtan és nem pont ez a történet a lényeg, hanem eleve a jelenség.
Megismerkedtem egy 22 éves sráccal. Jártunk is egy ideig, pár hétig, nem volt egy hónap se. Az anyjának nagyon nem tetszettem ugyanis. Nem ismert, úgyhogy nem is tudhatott volna véleményt formálni. Eleve az nem tetszett neki, hogy a srác éjfél körül, esetleg néha később ért haza, mert velem találkozott, ilyenkor az anyja nem tudott aludni és érzelmi zsarolásként ezt tudatta is vele. Úgyhogy írta is a srác, hogy a következő tali nem tarthat sokáig, 9-10 körül haza kell érnie. Ez a srác szűz volt, soha nem volt senkije. Régen úgy gondolta, hogy az a helyes, ha házasságig vár vele, ahogy az anyja is tette, aztán úgy volt vele, hogy azért addig nem várna, de fél évet igen. Majd amikor engem megismert, úgy volt vele, hogy azért annál hamarabb szeretné, de nem egyszer kellett ápolgatnom a lelkét, hogy ő még sose érzett ilyen fokú szexuális izgalmat és meg van ijedve saját magától. Áthívtam magamhoz, hogy aludjon nálam, de először nem akart anélkül, hogy be ne mutatna a szüleinek. Végül az ő szülei mondták, hogy átmehetek, de ha még nem akarok, nem kell. Úgyhogy nem mentem, így is átjött, de nem aludt nálam (nem feküdtünk le). Azt beszéltük, hogy következő héten együtt alszunk. Hazament és elmondta az anyjának, hogy mit tervezünk, ő meg elhordott mindenféle erkölcstelen nőszemélynek, mert mi az, hogy ilyen rövid idő után együtt akarok aludni vele és különben is, én már szexeltem nem egy férfival... Úgyhogy a srác másnap szakított is velem, mondta, hogy nem felelek meg az anyjának, bár tudja, hogy senki nem is fog, de akkor se akarja ezt így. Köpni nyelni nem tudtam. Egyébként ennek a srácnak van egy 3 évvel fiatalabb öccse, akinek több barátnője volt, természetesen mindet utálta az anyja, kettesben nem mehettek el nagyobb programokra, de ő jobban el mer menni otthonról. Az említett srác meg még bulizni se megy, mert akkor későn érne haza. Amúgy nem elvált a nő, hanem van férje, aki a gyerekei apja, szóval nem az van, hogy mindenképp kell egy férfi az életébe a szerelem helyett.
Én amúgy a pszichológiájára vagyok kíváncsi, hogy ez hogy alakulhat ki, miért csinálják és tényleg nem érzik-e, hogy ez baromira gáz.
válasza:
válasza: válasza:Hűha... Na először is köszönöm szépen a válaszokat, van egy két durva sztori, pl az, ahol az anyuka még enni se engedte akármennyit a gyerekét, meg kirándulásra se egyedül. Egyik válaszoló sajnálom, hogy ilyen nagypapád volt. Még szerencse, hogy normális felnőtt lett belőled.
Szerintem nem egyszerű 18 évesen elköltözni, főleg a 2010-es, 2020-as években. Én pl majdnem 20 voltam, amikor érettségiztem. 5 évig jártam gimibe (nyelvi előkészítő), plusz évvesztes is vagyok, így én pl nagyon nem tudtam volna megtenni azt, hogy 18 évesen elköltözzek. Ha nagyon durva helyzetem lett volna, pl vernek, akkor lehet, hogy megoldottam volna, mentem volna mekibe dolgozni (mert érettségi nélkül és tapasztalat nélkül kb csak oda vesznek fel), valami nagyon olcsó albi szobát kivenni, majd talán később letenni estin az érettségit. De ha csak annyi lett volna velem, hogy elnyomnak, ennyire, mint az exemet, akkor érettségiig azért minimum otthon maradok. Utána se olyan egyszerű mindenkinek, van, aki tanulna, vagy olyan munkát kap, ahol nincs annyi fizu, és pont nem veszik fel másra. Amikor én érettségiztem, már akkor drágák voltak az albik, hát még most... Aki meg tényleg így nő fel, az ezt tekinti normálisnak, nem beszélve az anyagi függésről, meg az érzelmi zsarolásról. Talán az exem most meglátta, hogy nem ez a normális, ahogy ő él és lassan elindul egy irányba, vagy nem és tényleg otthon marad 40+ évesen is, vagy legalábbis az anyjával minden nap találkoznia kell.
Úgyhogy én minden esetben a szülőt/nagyszülőt hibáztatom első sorban. Ha már valaki tud segíteni kilépni a helyzetből és el is jutott az agyáig, hogy tudna változtatni és így sem akar, akkor persze a gyerek is valamilyen szinten gyenge. De én is fel tudok sorolni a saját életemből olyan példákat, hogy évekkel később változtattam, pedig a tudás már korábban is a birtokomban volt, de akkor lett lehetőségem változtatni és akkor lettem elég bátor.
válasza: válasza:Itt igazából két tényező erősíti egymást...
Sokan nehezen hiszik el, hogy tényleg vannak, akik komolyan veszik a vallásos hitüket és valóban abban hisznek, hol elkárhoznak, ha nem tartják be például a házasságon kívüli szex tilalmát. A monoteista vallások különösen hajlamosak az "igazságaikat" abszolútnak hirdetni, és innen nincs messze, hogy totalitárius, zárt közösségeket alakítsanak ki, ahol egymásra "vigyáznak", nehogy valaki ezeket az "abszolút" igazságokat megkérdőjelezze vagy másfajta életvitelt éljen és emiatt elkárhozzon - ők így gondoskodnak a közösségük tagjairól. Az inkvizítorok is csak jót akartak, amikor kínzással próbálták az egyetlen helyes útra terelni a "tévelygőket" - jóérzésű, szerető ember nyilván nem engedheti meg, hogy a felebarátja letérjen az egyetlen helyes nézetről és elkárhozzon, és mivel az örök üdvösség minden más felett áll, logikus, hogy az örök üdvösség elnyerése érdekében mindent szabad. Más országokban, ahol ez a jelenség gyakoribb és nagyobbak az ilyen közösségek (azaz akkora ez a "vallásbuborék", hogy egy egész életet le lehet élni úgy, hogy nem találkozol ezen kívül álló gondolattal vagy életmóddal), külön segítő civil szervezetek jöttek létre, akik mentálisan is támogatjákazokat, akik ilyen zárt világokból (jehovisták, haredi zsidók, egyebek) próbálnak kilépni és ezzel minden családi, baráti, sőt, szakmai kapcsolatukat elveszítik.
E mellé jön az az ideológia, hogy a rendes nőnek az anyaság a mindene, és aki ezt magáévá tette, az alól teljesen kihúzza a talajt az a gyerek, aki felnőni és önállósodni mer. Az ettől való félelem arra késztetni az ilyen anyákat, hogy a gyerek pici korától fogva minden önállósodási törekvést letörjék és érzelmi függőséget alakítsák ki. Ilyen esetben persze súlyos fenyegetés minden párkapcsolat-csíra is, hiszen mihelyt a gyereknek más emberi iránt is kialakulnak mély baráti, vagy szerelmi kapcsolatai is vannak, csökken az anyától való függőség, kiderül, hogy a gyerek az anyja nélkül is életképes, az anyja meg fölöslegsnek kezdi érezni magát, mert ugye más fontos, értelemadó dolga nincs az életében.
Ez a kettő külön-külön sem kedvez annyak, hogy a gyerekből felelősen gondolkodó önálló, érzelmileg független, kötődni képes felnőtt váljon (és ha van pl. testvér, aki már feszegeti a határokat, a később "ébredőt" még szorosabban fogják, nehogy ő is "rossz útra" lépjen). A kettő egymással kombinálva különösen bénító a fiatal felnőttre nézve, mert egymás hatását erősítik. Egymásra erősít az anyai érzelmi zsarolás és a közösségi-spirituális zsarolás (ha ezt csinálod, el fogsz kárhozni, és kirekesztünk). Aki ebből kilépni próbál, az mindent elveszít, amire addig támaszkodott (az anyai gondoskodó szeretetet és a vallás által kínált bizonyosságokat).
Ebben a felállásban te látatlanban is csak fenyegetés tudsz lenni, mert nem az anyja lett volna a fiú kizárólagos vagy legalább elsődleges kötődése, meg persze te okoztad volna, hogy a fiú elkárhozik, mert házasságon kívüli szexre csábítod és mindenféle liberális-szabadgondolkodó mételyt ültetsz el az agyában.
Ezekhez a peremfeltételekhez viszonyítva ez a fiú egészen bátor volt, amikor megnyílt feléd, akkor is, ha végül saját magától és a valóságtól megijedt - attól, hogy vannak szexuális késztetései, hogy ezt normálisnak lehet tekinteni, sőt, talán leginkább attól a felismeréstől, hogy ő maga is képes lenne ezeket a késztetéseit a származási vallása tanításaival ellentétben normálisnak tekinteni. azaz azzal, hogy te az életébe léptél, kb. minden addig természetesnek vett dolgot megkérdőjeleztél. Nem csoda, hogy besz.rt.
Ha kedveled őt, akkor maradj barátilag az életében (kellő érzelmi távolsággal). Hátha egy következő lépésben bátrabb lesz és segít neki, hogy van egy értelmes, hozzá barátságosan viszonyuló nő a környezetében.
Wow 36-os, köszi :) Ez jó részletes és feltehetőleg igaz is, persze csak találgatni tudunk.
Ő nem akar a barátom lenni, vagyis az anyja nem akarja, hiszen továbbra is fenyegetés maradok, de őszintén nekem is elment a kedvem tőle :D Csak sajnálni tudom, hogy ilyen alap dolgokat, minthogy feláll neki, bűnösnek gondol...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!