Szülő halála után mikor működtetek rendesen, mint család?

Sosem lett ugyanolyan. Mi pl. azóta nem tartjuk a karácsonyt. Édesanyám adta meg a varázsát, úgy tudott készülni, megvenni azokat az ajándékokat amire vágytunk, és boldogan nézte mikor kibontottuk őket és örültünk neki. Mézeskalács sütés, hús sütés, ilyenekre gondolok. Ez a varázs a halálával elveszett.

23 év telt el, nyilván mi is éljük az életünket, hisz az élet megy tovább. Én úgy tudnám megfogalmazni hogy érzek/érzünk, mint amikor egy riporter megkérdezte Liam Neeson színészt a felesége halálával kapcsolatban. Azt mondta: "muszáj élni".

Reszvetem!

Tudom, de az elet nem all meg. A hianya mindig is bennetek lesz. De a mindennapoknak mukodie kell. Dolgozni tanulni vasarolni takaritani ....

Nezz utana a gyasz folyamatanak. Nincs altalanos viselkedesmod. Mindenki mashogy dolgozza fel egy szerette halalat. Vegig kell menni a folyamaton h visszazokkenjetek. Ha megrekedsz egy szinten az nem jo. Akkor fordulj segitsegert. Akar most is megteheted vannak segitok a gyasz feldolgozasara!

Én arról tudok beszámolni, a szüleim hogyan élték meg, amikor ők veszítették el a szüleiket.

Alapvetően ment tovább az élet. Sokat jártak ki a temetőbe, anyukám sokat sírt édesanyja halála után. Akkor még nekik gondoskodniuk kellett egyedül maradt apjukról is, aki egy kis faluban lakott. Lassan-lassan ő is megszokta az egyedüllétet, beletanult az alapvető háztartási dolgokba 70 éves kora fölött, szóval hétfőtől péntekig már ott tudták hagyni.

Természetesen továbbra is megtartottuk a karácsonyt, nem is értem, hogyan lehetett volna nem megtartani. Igaz, évekig könnyes lett a szüleim szeme, amikor bementünk a feldíszített fához és mi gyerekek örvendezni kezdtünk. Hasonlóan akkor is, amikor pl. születésnapjukon köszöntöttük szüleimet.

Vagy fél évig tartottam apámban a lelket (13 évesen), hogy az élet megy tovább, és én itt maradtam, szóval nincs egyedül. Ketten vagyunk, és próbálja meg összekapni magát.

Ha más nem, miattam, mert nekem szükségem lenne rá.

Félév alatt csak megértette, mit kérek... Elég gyorsan felnőttem akkor kiskamaszból gondoskodó nő, mert különben apa pl alig evett volna a gyásztól, meg ilyenek. :(