Miért van az, hogy ma nárcisztikus szülõnek hívjuk azt, aki eltervezi a gyerek életét, míg régen természetes volt, hogy a gyerek a szülõ “bábja”?

- Megszabták a gyerek szakmáját

- Kivel házasodhat/ nem házasodhat

- Parancsolgathattak nekik felnõtt korukban is

Biztos nem fizetnék milliókat, ha Büfészakos diplomát akarna, amiből nem tudna megélni majd.

Igen, megmondanám, ha a jövendőbelije problémás.

Nem parancsolgatnék a felnőtt gyerekemnek, de ha indokolt a dolog, akkor megmondanám, hogy merre hány méter.

"A nárcisztikus szülõ, aki nem tartja tiszteletben a gyereke saját akaratát, hanem eszköznek tekinti a saját érdekéhez"

Nézz utána a szavak jelentésének, mert amit írsz, az röviden baromság.

14.-re.

Igen, itt valami büfé-cihológia szaGos 1X leírta, aztán mindenki átvette az olyan szavakt és kifelyezéseket, mint: INCEL, NÁRCISZTIKUS, ÜRÍTŐLYUK, meg a csomó beteg LMBTQFAXOM dolgokaz, mint femboy meg siszy,...

Prolik szokása, hogy 1-2 idegen szóval dobálóznak.

Sorban:

„Megszabták a gyerek szakmáját.” A népesség valami 90%-a eleve a földeken dolgozott, és a legtöbbnek innen nehéz is volt váltani valami másra. Parasztnak születtél, akkor az leszel. Mesterembernek nyilván legegyszerűbb volt a saját szakmáját tanítani a gyerekének. A középosztályban is csak pár szakma volt, aminek elég presztízse és anyagi vonzereje volt, nem annyi, mint most.

„Kivel házasodhat/ nem házasodhat.” A királyi családokon kívül az elrendezett házasság nem általános volt, hanem inkább kivétel. Legszabadabb ebből a szempontból a szegényparaszti réteg volt, mert ahol senkinek nincs semmije a munkaerején kívül, ott teljesen mindegy, ki kivel házasodik. De a felsőbb rétegekben se a kényszerítés volt az általános, a tiltás gyakoribb, tehát nem azt mondták, hogy „Mari, te a Pistihez mész hozzá”, hanem, hogy „Mari, a Józsihoz nem mehetsz, mert az csóró, válassz mást”.

„Parancsolgathattak nekik felnõtt korukban is.” Az idősek tisztelete azért volt általános ebben a korban, mert több élettapasztalattal rendelkeztek egy viszonylag lassan változó világban. Ez a 20. század második felében változott, amikor a fejlődés üteme úgy felgyorsult, hogy a régi ismeretek hamar elavulttá válnak. Pl. 100 éve még mindenki tisztelte Gyula bácsit, aki 30 éve dolgozott ugyanazon a gépen és lehetett tőle tanulni. Ma senkit nem érdekel, hogy Gyula bácsi faszán programoz Turbo Pascalban, rá tud tenni egy 5 MB-os fájlt négy floppyra és be tudja állítani a Nokia videómagnót, hogy a nyolckor kezdődő filmet vegye fel. Ezzel átértékelődött a generációk egymáshoz fűződő kapcsolata is.

Az van, hogy egyesek szeretnek hülyeséget mondani. Először a "pszichopaták a szüleim " volt a divat, akkor is pszichopata volt csóró szülő ha nem tetszett neki hogy hajnali négyig a gép előtt döglik a gyerek, és nem hagyta délig aludni..

Most meg a nárciszikus a divat. Ha elunják, megint mást fognak egymás után szajkózni. Majd megint előjön a "úristen, a héten már másodszor is el kellett mosogatnom, anyám cselédnek szült. És már teljes egy órát vigyáztam az öcsémre a héten, pedig még csak szerda van, az a szemét anyám nekem szült gyereket"

"- Megszabták a gyerek szakmáját"

ehhez meg azt is hozzafuznem, hogy egyreszt arrol tudtak az emberek, amit lattak. nem volt internet, ahol rakereshettek volna hogy milyen szakmak leteznek. csak azok kozul a szakmak kozul tudtak valasztani amiknek a letezeserol tudtak (nagymamam egyik korabeli no ismerose atomfizikus lett, mamam akkor errol nem is hallott meg). ez az egyik.

masik, a gyereket tanittatni nem volt olcso mulatsag. ha a gyerek nem a csaladi bizniszt viszi (akar foldmuveles, akar fazekassag, stb), akkor nem termel erteket a csaladnak. csak akkor tudtak megengedni maguknak ezt a kiamradast ha a csalad tobbi tagja ki tudta termelni. sok csaladban 1 gyerek tanult csak az 5bol, mert a tobbit nem tudtak volna szponzoralni. ezen kivul persze azt a gyereket ruhazni kellett, utaztatni (mert a kozepiskola, egyetem szinte sose a szomszedban volt), lakhatast fizetni, konyveket, stb. ez mind penz, penz, penz.

meg persze sok csalad nem latta az erteket a tanulasban. nagypapam is csak azert ment egyetemre, mert a pap (aki akkoriban a tanar is volt) mondta a szuleinek, hogy erdemes lenne tanittatni, es a szulok beleegyeztek. de sok szulo nem kuldte tanulni a gyereket, akkor se ha okos volt.