Természetes, hogy még mindig ennyire féltenek, aggódnak értem a szüleim? (F)
26 éves elmúltam már, mivel tanulmányaimat Budapesten végeztem, szerencsére nem kellett elköltöznöm otthonról koliba vagy albiba. Viszont a legtöbb ismerősöm ezt már rég megtette, sikerült eltávolodniuk a szüleiktől persze jó értelemben. Nálam enyhén fordított a szitu. Ha elmegyek sokáig bulizni, tuti felhívnak hogy mikor jövök, van-e kulcsom, mit kérek holnap ebédre, vittem-e magammal pulóvert stb. Vidéki ismerőseim akik Pesten tanulnak/dolgoznak ezzel szemben max hetente 1-2x beszélnek a szüleikkel, van hogy 1 hónapig haza se mennek. Ez természetes például? Múltkor szóba került, hogy most már lassan ha lesz olyan munkám, ideje lenne nekem is és bátyámnak is elköltöznie, erre édesanyám elsírta magát, hogy a kisgyerekei itt akarják hagyni. Tudom más szülő pedig 18 évesen elküldi otthonról a gyerekeket, hogy kezdjenek el élni. Talán még annyi info, hogy apukám és anyukám is egyke, nem élnek már a nagyszülők se, emiatt is lehet, hogy jobban ragaszkodnak a jelenlétünkhöz, többet aggódnak miattunk.
Szülők, és korombeliek! Ti mit gondoltok erről a szituról? Én értékelem, hogy ennyire aggódnak miattam a szüleim, de néha már kicsit sok, persze tudom hogy őket is meg kell becsülni a sok munkáért, amit értünk végeztek.
Nem természetes, sőt abnormális, hogy buliban azért fölhívjanak, hogy vittél-e kulcsot, meg pulóvert, meg mi legyen a holnapi ebéd.
Én ennyi idősen agyf..szt kaptam volna ezektől a kérdésektől. Szerencsére akkor még nem is volt mobiltelefon, de a szüleim is normálisabbak voltak.
Az meg, hogy anyukád úgy reagálja le a 26 éves lánya és ennél idősebb fia költözési szándékát, hogy sír, és "a kisgyerekei itt akarják hagyni", nekem ettől hideglelésem lenne. Menekülnék tőlük ezerrel!
És természetesen eszem ágába nem jutna a gyerekeimmel így viselkednem, pedig nagyon-nagyon szeretem őket.
abnormális!
Nem akarja tudomásul venni, hogy egy gyermek "vendég a háznál". Egy ideig a szülőnél van, de aztán ki kell repülnie.
A szülői szeretet nem akadályozhatja a gyerek önállósodását. Ez már inkább a szeretet nevében történő kontrollálás, visszafogás, mert a szülő nem akar a házastársával ketten maradni, vagy nem tudom. Sírás, "elhagynak a kisgyerekeim" ez érzelmi zsarolás, semmi természetes nincs benne. A szülői szeretet önzetlen és nem követelőzik és gyakorol nyomást ilyenformán.
Nem mondom természetesen, hogy téged nem szeretnek - azt mondom, hogy nem jól. Anyukád magáét félti, nem téged. Ha tényleg rád gondolna, akkor úgy viselkedne, mint az 1. válaszoló.
Muszáj lesz megemberelned magad és ragaszkodni a költözéshez. Máskülönben soha nem fog elindulni a saját életed.
na, kíváncsi vagyok, ki pontozta le a hsz-omat, hogy ez abnormális a szülők részéről....
LOL
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!