Más is fél a szüleitől? Ez normális dolog?

Nem normális, te is tudod.

Soha nem féltem tőlük, mindig is tiszteltem és szerettem őket.

Nem, nem normális, és nem is egészséges rád nézve (tartósan félelemben élni egészségtelen, és nemcsak a mentális, hanem a testi egészségre nézve is káros).

Nem írod, pontosan mitől is félsz (hogy téged megbántanak? hogy téged bántalmaznak? hogy egymást bántalmazzák? hogy elválnak? hogy elhagynak?). Ha van az iskoládban pszichológus, menj el hozzá, és beszélgess vele. Ő tud abban segíteni, hogy megfogalmazd a problémát és megoldást találjatok rá.

Azért azt fontos lenne tisztázni, hogy mitől is félsz pontosan.

Konkrétan tőlük, hogy bántani fognak? Vagy attól, hogy mit mondanak / hogy reagálnak bizonyos dolgokra?

Engem fizikailag csak ritkán bántottak (gyerekkorom során talán 2x), de sajnos szüleim nagyon konzervatív nevelést vallottak, így leszidtak, ha pl. rossz jegyet kaptam. Nem elmagyarázták, hogy miért lenne szükség arra, hogy tanuljak, hanem megbüntettek.

Ez oda vezetett, hogy amikor év végéhez közeledve osztályfőnöki figyelmeztetést kaptam, felgyújtottam az ellenőrzőmet a haverokkal. Az osztályfőnöki sosem derült ki (mivel már tényleg csak 1-2 hét volt az évből, nem vettünk újat, nem pótoltuk, arra a pár napra minek...)

Sajnos a büntetések azt eredményezték nálam, hogy ne a rosszat kerüljem el, hanem azt, hogy az kiderüljön. Emiatt később nagyon éretlen voltam másokhoz képest, a morális értékítéletem is teljesen fejletlen volt, talán csak a szerencsén múlt, hogy ezt felnőttként pótolni tudtam és ma már azért nem csinálok rossz dolgokat, mert azzal másnak árthatok, nem pedig azért, mert félek attól, hogy kiderül.