A szüleim hallani sem akarnak a páromról, kibékíthetetlennek tűnnek. Ti mit tennétek?
Röviden: sok minden "nem sikerült" az életemben, de én úgy gondolom mindenből megpróbáltam kihozni a legjobbat. 30 éves vagyok, dolgozom, mellette próbálom befejezni az álom egyetememet. Tönkrement egy házasságom amiből van egy 10 honapos kislányom, és jelenleg van egy párom akivel 3 honapja ismerjük egymást.
A kapcsolat az elejétől kezdve idillinek tűnik, befejezzük egymás mondatait, elfogadja a kislányomat, elviseli az apukáját (nem haraggal váltunk el, közös a felügyelet) egyszóval eddig úgy tűnik pont olyan ember akit eddig kerestem.
Viszont a szüleim a kapcsolat elején kutakodtak, és szerintük roma származású párom édesapja.(nincs élő rokona, örökbefogadták kisgyerekként de a nevelőszülei is meghaltak már) Találtak vmi nőt a falubol aki ezt állította, de azota már ő is bevallotta hogy csak kinézet alapján gondolta(sötét bőre van, a kŕt kezéből él meg, 40 éve dolgozik napon...) semmi bizonyítéka nincs.
Próbáltam többször leülni velük megbeszélni, de édesanyám hajthatatlan. Olyanokat mond h "nemakartam hogy végleg elhidegüljünk egymástól, de ezzel pont lett téve a végére" meg h "megvagyok róla győződve h ha kiderülne hogy igazam van és cigány sem hagynád ott".
Eddig nem volt rossz a kapcsolatom a szüleimmel. Rengeteg mindenben támogattak, kb mindent nekik köszönhetek amit elértem eddig mert ugyan én dolgoztam meg érte de a támogatásuk nélkül (főleg anyagi) nem ment volna.
Külön élek már, de az ő nevükön van a lakás amiben. Feléven belül tervezek költözni. 2-3 hetente viszem az unokát látogatóba, ők is jönnek. De úgy érzem érzelmileg felemészt ez a helyzet. Nem érzem jogosnak teljesen elfordulni a szüleimtől, de így meg folyamatosan rossz szájízzel jövök haza mint egy tini aki rossz fát tett a tűzre, holott csak boldog akarok lenni.
Hát, nekem is erős a gyanúm (#43 vagyok).
Ha így van, akkor viszont annál fontosabb a szülőktől való lelki függetlenedés.
Itt derül ki, milyen rossz, ha kimarad a kamaszkori lázadás.
Én pedig azt nem értem, miért olyan furcsa, hogy a kérdező nem egyből ráb.ssza a szüleire az ajtót hanem valami köztes megoldást keres. Azt írta, hogy segítették, támogatták, tehát nem úgy viselkedtek, hogy legyen sz.r a gyereknek. Most már túltolják az okoskodást, ezt kellene valami módon kezelhetővé faragni.
Kérdező, mondd a szülőknek, hogy ezzel a pasival a kapcsolat kimenetele pont annyira kétesélyes mint a szőke, kék szemű angol arisztokratával, kiderülni mindkét esetben csak jóval ezután fog. Ha nem jön be, az nem azt jelenti, hogy az alpolgármester fiával bejött volna. Ezzel megelőzheted azt is, hogy ha mégis kuka a kapcsolat akkor hallgathasd az "én megmondtam"-okat.
48-as, nekem speciel eldurranna az agyam, ha nem is a párom, hanem az ő apjának a vélt származását kezdenék kutatni. Tisztára mint a nyilasok vagy a nácik! Aztán, ha kiderül, hogy mondjuk egyik dédapja cigány volt, akkor közlik, hogy ő már nem tiszta vér, hagyja el? Hát hol élünk????
Ez igenis olyan viselkedés, aminél teljesen érthető az indulat.
A másik meg az, hogy a kérdező nem húzta meg a maga határait 16-20 éves korában. Ennek issza most a levét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!