Mennyire számít a gyerek sikeressége a szülő támogatásától?

21:

Én azt értelmezem sikernek, hogy megjelent egy publikációja vagy produkciója, ami a tudásának megmutatása, kiteljesedés neki, nem csak a rokonságban és az iskolában tudják róla, milyen jól csinál valamit, hanem az szélesebb körben hasznosul.

Ez egy 16-17 évnél fiatalabb gyereknél 100%-ban a szülő aktivitásán múlik, mert egy bármilyen hivatásban első generációs gyerek nem tudja bedolgozni magát egy a saját társadalmi csoportjától eltérő, más társadalmi csoportba egy szakmába. Tehát a szülő kell kitanulja annak a társadalmi rétegnek a működését, lehetőségeit a gyerek sikere érdekében, ha még nem tartozik abba a rétegbe. Pl. megtanul videót készíteni, vágni és felteszi a Youtube-ra, vagy megtanulja, honnan tud szerezni videoklipkészítő stábot, bérelni helyszínt, stúdiót, stb. Önerőből ezt a gyerek 15-25 évvel későbbre tudná létrehozni ha egyáltalán, és nem is biztos, hogy ebben az irányban akarná megtalálni a hivatását - azaz lehet, hogy nem ér neki az egész téma annyit, hogy megcsinálja olyan nehézségek árán, hogy pl. nem érti, hogy működnek ezek a dolgok, pl. műszaki vagy üzleti analfabéta, stb.

Ez egyébként nagyon egyén függő, hogy ki miképpen dolgozza fel a körülötte levő dolgokat. Elég közelről ismerek olyan embereket, akik jó családi háttérrel rendelkeznek mégsem tudtak vele semmire sem menni, de olyanokat is, akik ugyan így jártak, csak éppen nem támogatta őket senki sem. Na meg persze a fordítottja is létezik, ahol sikeres lesz az is, aki mindent megkapott és az is, aki pedig semmit.

Nagyon jó példa erre egy család, akit ismerek: habár az anyagi támogatás mindig meg volt, azért lelkileg hiányt szenvedtek ebben a gyerekek. Azt hiszem négyen voltak testvérek, de ebből csak kettő az, akit jobban ismerek (a többi már jóval idősebb tőlük). Az egyik most éppen egy nagyon jó orvosi egyetemen csücsül, sínen van az élete, a másik pedig iskola mellé jár.

Ugyan abból a családból is, szinte ugyan azzal a helyzettel (nem teljesen egyébként, ezt nyilván én is tudom) is elérhet szinte bárki a két véglet közül bármit.

Nem fekete fehér a dolog, mindenre meg van az esély.

"21: Nekem eszembe jut pl. a Szinetár Dóri, a Jackson-gyerekek, Hanson, Kelly family, Gil, vagy a mai Youtube-gyerekek, Audrey Nathery, Sophie Fatu. Én nem hiszem hogy ők ebbe belenyomorodtak volna"

A Jackson gyerekek? Mármint Michael Jacksonék? Na róluk pont tudni lehet hogy az apjuk pokollá tette az életüket, bántalmazta őket ha nem hajtottak mint az állat. És több testvérről is tudni lehet hogy súlyos problémákkal küszködött felnőttként.

Néhány ember itt elég érdekesen értelmezi a "siker" szót. Szerintem nem feltétlen az jelenti a sikert, hogy egy gyerekből médiaprostituáltat csinálnak a szülei.

#22 "Én nem hiszem hogy ők ebbe belenyomorodtak volna"

Annyit látsz belőlük, amennyit ők meg akarnak mutatni a közönségnek. Azon kívül meg kb semmit nem tudni róluk. A pszichológust is kötelezi az orvosi titoktartás ;)

Hatalmas pluszt tud adni, ha a fiatal éveid tényleges fejlődéssel töltheted és nem pénzkuporgatással meg megélhetési gondokkal.

Ugyanakkor az, hogy nem segítenek semmiben, nem jelenti azt, hogy esélyed sincs. Több múlik azon, hogy a gyerek mire hajlandó azért, hogy a saját életét rendbe tegye, mint azon, honnan indult. És ez az élet minden területére igaz.

Más kérdés, ha olyannyira nem támogatták a szülei, hogy alapvető dolgok nem mennek neki (például az önirányítottság, tanulás, kötelességtudat). Ezek a gyerekek nem is érzik, hogy tenni kellene valamit

Ha a szülő mindent oda ad sikeres lessz

Kevés fiatal akar tenni azért hogy meg legyen mindene

Itt valamejik kérdés kapcsán az egyik válaszban az állt Idézem-Ház berendezve autó alap

Tehàt szülök ez a szabály ha.nem tudjuk teljesíteni senkik vagyunk!

Szomorú!

29

Abban egyetértek, hogy nem kellene alapnak lennie, de azért ugye azt érezzük, hogy nem való szülőnek az, aki szándékosan hátráltatja a gyerekét azáltal, hogy visszafog olyan dolgokat, amiket ő megteremtett már, hogy a gyerek is nulláról építse az életét?

Ez a legkevésbé sem építő hozzáállás. Az utánunk következő generációknak nem onnan kellene kezdeni, ahol mi kezdtük, hanem onnan kellene folytatni, amit mi már elértünk. A tudomány is ettől fejlődik, nem attól, hogy eltitkolunk eredményeket, hogy mások újra és újra rájöjjenek ugyanarra ahelyett, hogy hozzátennének a meglévőhöz.

Én kaptam lakást a szüleimtől és magam felé alapelvárásnak tartom, hogy a gyerekemnek is biztosítsam ezt. Annyian vagyunk, mint a nyulak, ideje arra gyúrni, a legtöbbet hozzuk ki a jövő nemzedékéből és csak olyan alapokkal vállaljunk gyereket, amiben ez minden értelemben biztosítható, ne pedig kizárólag vágyból. Én ezt nem vártam el a szüleimtől, ugyanakkor ha nem lenne otthonom, azon gondolkodtam volna egészen idáig, hogy hogy teremtsek elő 30 millió forintot mielőtt beleöregszem vagy belerokkanok, nekik pedig egy egész felnőtt élet itt volt arra, hogy megadják ezt nekem. Nem biztos, hogy egyáltalán egyetemre mentem volna, ha a megélhetésemért kell küzdenem, az pedig biztos, hogy nem vállaltam volna be egy doktori képzést, ha nincs stabil lakhatásom. Így most a pénzem a képzéseimbe megy, nem abba, hogy ne legyek hajléktalan. Nem a nullába kell magam rántanom, hanem felfelé tartok az életem kezdetén.

Szerintem minden egészséges lelkületű szülő vágyik arra, hogy a gyereke több legyen, mint ő, de ehhez nem mindig elég egy élet, ha onnan kell kezdened, hogy semmid nincs.