Mit tudok tenni, ha anyu alkoholista lett?

11

Tudatosítani kell benne, hogy ez egy betegség amin lehet segíteni, meg hogy az alkohol miatt érzi magát olyan nyomorulrul nem a gyásztól vagy a magánytól. Igazából az ítéli halálra aki ráhagyja. Azzal takarózni,hogy ez az ő döntése a legegyszerűbb így semmi dolgod felelősség hárítva.

Sajnos amíg ő nem jön rá, hogy alkoholista, és nem akar változtatni, addig nem lehet semmit sem tenni.

Sajnos apám is az, ő fokozatosan csúszott bele, amióta az eszemet tudom, kb. naponta iszik egy-két pohár bort, most már nem tud lejönni róla, de nem tudom, hogy mikor veszítette el a kontrollt, szerintem kb. 20 éve talán le tudott volna jönni róla gond nélkül, de most már 70 felett nem képes erre.

Májproblémái, idegrendszeri problémái lettek tőle, de nem akar/tud a piáról lemondani, valószínűleg (részben) emiatt fog meghalni.

16

Inkább fogalmazzunk úgy hogy egyszerűbb ezt mondani meg nem foglalkozni vele.

Adni kell nekik valahogy egy olyan célt, amiért érdemes még élni, ami nyomós érv a leszokáshoz. Ezt nagyon nagyon nehéz elérni, legtöbbször nem is lehet szép szavakkal. Apám is 30 évig ivott, a végén napi 4-5 deci vodka volt az adagja, 6 feles kellett neki, hogy ne remegjen a keze.

Bátyám hadakozott vele sokat, ö az a típus a családban, akin kimondja azt amit gondol, és kitartóbb bármelyikünknél. Talán azért, mert neki is voltak komoly alkohol problémái, de szerencsére az eszét sosem vesztette el teljesen.

Nem tudom pontosan hogy mivel vette rá végül, hogy apánk elmenjen az elvonóra. Azt hiszem olyasmit mondott a végén, hogy kutyaként a saját sz*rában fetrengve akar-e élni, és ezzel másokat is leterhelni, ki tudja még mennyi ideig, mert hiába akar megdögleni nem ö fogja megmondani mikor van vége, ahogy szegény nagymamánk is teljesen összetört nagyapánk halála után, de még 12 évet kellett elszenvedjen.

Hozzájárult ehhez az is, hogy mivel elég rendesen elhagyta magát, ápolatlan volt, épp valami kötöhártya gyulladása is volt, húgom megkérte, hogy nem nyúljon sem az újszülött unokájához, se a másik kettöhöz, akik 3 és 5 évesek voltak, mert nem szeretné, ha bármilyen betegséget vagy fertözést elkapnának a gyerekek. Anyám minden látogatásakor ment utána a wc-t fertötleníteni, külön letakarta elöre a széket amire leült. Mondtuk neki, hogy nem öt nem szeretjük, de az állapotával nem tudunk mit kezdeni, azt nem engedhetjük, szívesen látjuk bármikor, de ezzel jár a dolog ha jön, és szívesen segítünk neki bármiben ha akarja és kéri.

Mindemellett bátyám is egyik napról a másikra letette az italt és egyéb dolgokat is.

Szerintem ez indíthatta el benne azt a dolgot, hogy "engedjen" az unszolásnak, és elmenjen egy orvoshoz, aki beutalta egy elvonóra, anyám ismeretségén keresztül megkereste neki a lehetö legjobbat, ami anyagilag sem volt méregdrága. Lejött az italról, azóta sem kívánja. Depressziós néha, és elég nehezen csinálja a dolgait, de jól érzi magát józanul, rengeteget segít húgomnak a gyerekekkel, rendszeresen jön látogatóba.

Remélem, hogy van ebben a történetben is valami ami segíthet, próbáljatok meg a szeretet és féltés oldaláról hatni rá, azzal biztosan ö is tisztában van, hogy káros az egészségre, de jelenleg nem talál értelmet az életében, valamint nem tudja feldolgozni a gyászt.

Halál esetén én azzal szoktam magam vígasztalni, hogy engedjük el a halottakat és foglalkozzunk az élökkel. Ha valamit elszalasztottunk velük kapcsolatban az elmúlt, nem lehet öket visszahozni.

Sok sikert kívánok nektek!