Hogyan álljak hozzá én és a nővérem?
Anyám örökölt egy lakást, fele részben. A lakás ára kb. 40 millió, megyeszékhely városközpont.
Megvolt a hagyatéki, és most szeretnék eladni, mert neki csak gond (odajárkálni, közös költséget fizetni, és egyáltalán, 200 kilométerre van, az egyedülálló bátyjáé volt a lakás). Anyám és a testvére örökölte, így el akarják adni, na de idősek mindketten, jóval 70 felett. A testvérének sincs gyereke, férje sem (annak, aki szintén örökölt anyuval együtt), tehát bár nincs kimondva, de tőlem és nővéremtől várják el, hogy mi rohangáljuk oda (200 km-re), kipakolni a lakást, rendezni az eladást, ingatlanossal tárgyalni, stb. A „legjobb” az egészben az, hogy anyám azt mondta nővéremnek és nekem, hogy az a 15 millió, amit kap érte, be lesz téve az ő bankszámlájára, és abból senki nem kap (értsd: testvérem és én), majd csak az ő halála után. Ami teljesen jogos is, mi nem is számoltunk ezzel a pénzzel. A gond az, hogy a nővérem azt mondta, hogy így azért ő nem szívesen ugrálna az anyánk és a testvére körül, ügyintézni, pakolni, ötödik emeletről lecuccolni, csak úgy napi 400 kilométereket autózni, úgy, hogy majd valamikor esetleg talán kapunk belőle (ha anyutól el nem kunyerálják más rokonok, mert már volt ilyen megkeresés, természetesen „csak kölcsön” kérte egyik unokanővérünk, akiről tudni kell, hogy mindig tele vannak hitellel).
Nővérem azt mondta nekem, hogy így szerinte hagyjuk rá anyánkra és a testvérére a lakás eladás dolgait, tárgyaljanak ők ketten a lomtalanító céggel, az ingatlanossal, mi ne csináljunk felesleges gondot magunknak. Egyikünknek sem hiányzik, dolgozunk, családunk van, férjeink sem hadra foghatók (nővéremé most készül műtétre).
Ti hogy állnátok hozzá? (Bevallom, abban igazat adok a testvéremnek, hogy kicsit rosszul esett maga a gesztus, hogy anyánk az arcunkba mondta, hogy ebből amíg ő él, egy fillért sem kapunk. És ismétlem, ha a meghalt testvérének lenne gyereke, akkor eleve nem is lenne örökség, szóval nem is ez zavar, csak az, hogy a pénz szépen szét lesz osztogatva, mire oda kerülne a sor, tehát akkor most hónapokig nem biztos, hogy a szekerüket kellene tolnunk úgy, hogy mindkettőnknek megvan a saját élete, gondja, családja, munkája.
válasza:
válasza:"bár nincs kimondva, de tőlem és nővéremtől várják el, hogy mi rohangáljuk oda (200 km-re), kipakolni a lakást, rendezni az eladást, ingatlanossal tárgyalni, stb. "
Nem kell ott problémát keresni, ahol nincs! Nem ti örököltetek, és nem is kértek meg egyelőre semmire. Ha majd megkérnek esetleg, akkor lehet mondani, hogy nincs rá kapacitás. Két nyugdíjas, ráért intézni, meg pakolászni! Ráadásul ilyen helyzetekben egyetlen dolog a biztos: a hajbakapás, főleg, ha már valaki így kezdi, hogy el sincs adva, de már van, aki köti, hogy senki nem kap belőle semmit, minth aeleve számolna a sáskajárással.
Egyrészt, nem ugálnék egy bizonytalan "jutalomért", hogy aztán később minden miatt ezzel zsarolhasson (nem kapod meg, ha nem csinálod ezt, nem viszel oda, stb.), közben meg 6x elköltheti, elajándékozhatja másnak mindkettő. Láttam ilyet a családban, durva szopás lett a vége...
A másik oldalról meg: ha megsérül valami, eltűnik valami, még a végén meg is vádolnának. Ráadásul arról nem is beszélve, hogy folyamatosan két vélhetően rigolyás öreglánnyal is egyeztetni kellene mindenről, ami felmerül, mert ugye döntési jogköre csak nekik van, és ugye a kibicnek semmi se drága, ugráltatnának rendesen a fotelból. Mindezt fejeld meg a saját családi életetekkel, meg szabadidőtök hiányával. Na, tudod, kinek hiányozna mindez ....
válasza: válasza:Azzal együtt, hogy én se csinálnám így, de azért nem kell sokszor 200km-t lenyomnia annak, aki majd csinálja.
Köttök szerződést ingatlanossal, aki majd intézi a dolgokat. Vagy egyszer, személyesen írtok alá, vagy futárral küldözgettek majd papírokat és kulcsot. Az azért jóval olcsóbb. Az ingatlanos meg majd intézi a lomtalanítást, ha úgy egyeztek meg. Ha nem is mindig, de ilyen esetben nagyon jól jön egy ingatlanos segítsége, erre vannak. Fényképezi meg 5 sort írni és hirdetni mindenki tud, de ott lenni relatíve olcsón és bármikor, na, arra való az ingatlanos.
válasza: válasza:18 Az ingatlanost a tulajdonos tudja megbízni és az nem a kérdező...
Én sem csináltam még ilyet, át kell gondolni a buktatókat persze, hogy az ingatlanos ne tudja lenyúlni pl az ingóságokat pl ha pénzt talál a bugyik között, de kiindulásnak jó terv, szerintem.
válasza:Én a tesóddal értek egyet, én sem vergődnék vele.Le is írom miért.
A tesóm és én is elköltöztünk otthonról 20 éves korunk körül, mert alapból undorító volt a légkör, anyánk már szabadult volna tőlünk, és együttélés szintjén elviselhetetlen.Semmi anyagi támogatást nem kaptunk anyánktól.
Pár éve örökölt egy nagy házat, hatalmas telekkel, pénzt is kapott.
Ott lakik egyedül, pénzből sem ajánlott fel soha.Ha évente 1x kérünk tőle valami ingyenes szívességet, ami alig igényel erőfeszítést, csak húzza a száját.Mindig azzal jön, hogy mindenkinek megvan a maga élete, intézze a dolgait ahogy akarja.
Bezzeg tőlünk elvárná, hogy mi vagy a férjeink menjenek hozzá ingyen dolgozni a kertben vagy a ház körül.Ezt ő teljesen természetesnek veszi, "mert hát egy család vagyunk".
Legutóbb már megmondtam neki, hogy intézze a dolgát ahogy akarja, mert kezd elegem lenni ebből az egyoldalú kapcsolatból.Mert neki csak akkor vagyunk egy család, mikor ingyen munkásokra van szüksége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!