Elképzelhető, hogy egy dolgozó, önálló felnőtt gyerek jelenléte teher a szülőnek?

Én azt mondom, igen, zavaró.

De ez én vagyok, szeretek elkülönülni, az idegeim is elég megfáradtak, szeretem a nyugalmat, a csendet. Már egy hangosabb ajtó becsukás is zavar.

Velem ellentétben a munkatársnőm pl. azt imádná (és arra akarja rávenni a fiáékat), hogy költözzenek vissza a szülői házba, lakjanak ott együtt, oda szülessen az unoka is. De neki pl. fát lehet hasogatni a hátán, olyan nyugis, és el nem tudja képzelni, hogy a felnőtt gyereke tíz kilométernél távolabb lakjon tőle.

Egyértelmű hogy elfáradt az élet nehéz kihívásaitól nyugalmat szeretne maga körül.Mielött lemegy a függöny magának és a párjának élni

Még akkor is ha ezt elítéli sok ember.Kiváncsi lennék rá legbelül mit érez aki ítél.

Megbocsás ezt egy bizonyos kor után a felnött embereknek maguktól kéne belátni.

Számos mondvacsinált okokat szoktak felsorolni

A legnagyobb ok az anyagiak és a kényelem.

Kérdezem a szülő mikor lessz soron?

Vagy úgy gondolják a fiatalok ez míg lélegzik kutya kötelesség

Én a magam környezetében ezt látom ha ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget sz@r szülő és kitudja mi még csak nem rendes ember.Ami őszíntén felháborít!

Nekünk nem lenne teher, soha nem is volt és soha nem is lesz.

De minden család (és minden gyerek) más.

Igen.

Mondok néhány indokot.

Kicsi a lakás, nehezen férnek el. Pláne, ha a fiatal otthonról dolgozik, a szülők meg nyugdíjasok, így szinte 0-24 órában mindenki otthon van. Vagy ha sok holmijuk van.

Az életvitelük nagyon eltér. Az idős szülők korán fekvők, korán kelők. A fiatal meg későn ér haza, este még tesz-vesz, viszont reggel legalább hétvégén sokáig akarna aludni. Este a fiatal zavarja a szüleit, reggel meg fordítva.

Másban is eltérhet az életvitelük. Mondjuk a fiatal rendszeresen felhívja a barátait. Nem buliznak, de nyüzsgés van. A szülőket meg mindez feszélyezi. De fordítva is lehet, hogy a nyugdíjas szülők minden rokont, szomszédot, ismerőst invitálnak magukhoz, hogy történjen valami érdekes az életükben. A fiatal meg szeretne a fárasztó munkanapja után csöndet és nyugalmat a lakásban.

Az önálló felnőtt dolgozó már nem gyerek, hanem önálló felnőtt. Nyilván ezért is lesz "terhére" a szülőnek is, hiszen már nem mint család nem mint szülő-gyermek laknak együtt, hanem mint felnőtt-felnőtt.

Felnőttként szülőkkel élni sokkal inkább egy lakótársi kapcsolat mint családi. És hát valljuk be, felnőtt ember nem lakótársakra vágyik.

Én már csak tudom, 10+ évet lehúztam szobatársakkal, lakótársakkal 30+ éves koromig. Soha többet nem akaro mással együtt élni lakótársi viszonyban. Örülök hogy saját lakásom van, meg is fogadtam, hogy ide aztán senki nem fog jönni aki nem a párom, maximum egy kávé erejéig.

Amúgy pont a saját lakásom vásárlása után jöttek az ötletek, hogy "majd néha ott alszok" meg "pár napot lehet ott lennék".

Kedvenc mondatom a "nem zavarnék, reggel megyek, este jövök".

Hát basszus ÉN IS.

És pont ezért zavarna. Mert nekem kell az, hogy este haza érek és nyugiban elvagyok annak tudtában, hogy a világ 0,000000000001%-a az enyém és senki másé.