Hogy fogadnátok, ha a lányotok gimnázium után nem a felsőoktatást választaná, hanem inkább szakmát tanulna?

Ha bármit is másképp csinálhatnék az életemben az az, hogy nem mennék egyből egyetemre. Legalábbis nem oda, ahová mentem. 4 év ment el az életemből így. Pedig én is jó gimibe jártam, és a legjobb tanulók közt voltam mindig is. Aztán most 30 évesen egy nagyon kacskaringós útnak hála,de nagyjából a helyemen vagyok .

Egyetemre bármikor lehet menni, tanuljon az ember nyugodtan szakmát, nyelvet, bármit,ami érdekli. 18 évesen semmiről sincs lemaradva.

Én szülői nyomásra elvgéeztem egy egyetemet, és a szakomban egyetlen másodpercet sem dolgoztam, mert utálom.

Azon kívül, hogy elcs.sztem 4 évet az életemből a semmire, nem volt sok értelme. Azóta dolgoztam gyárban (még ott is jobb volt, mint a szakmai gyakorlat a suliban), mosogatóként, bébiszitterként, most állatmenhelyen...

Örülj neki, hogy a lányodnak van motivációja.

Én diplomásként mondom, hogy amennyiben nem vmi "100% porfogó papír" jellegű szakmát választ, én támogatnám. A lényeg az, hogy legyen egy olyan munkája, amit nem utál, és meg tudjon belőle élni (főleg manapság azért egy jó szakmával nem kell lehúznia magát a WC-n az illetőnek és nem veri az éhkoppot); az nem hátrány, ha érdekli is és jó is belőle, SŐT.

De hát a kérdésben szereplő szülők nem biztos, ha már gimi előtt is erőltették.