Hogy fogadnátok, ha a lányotok gimnázium után nem a felsőoktatást választaná, hanem inkább szakmát tanulna?

Kit érdekel az a rohadt diploma ? Sógornőm is szülői nyomásra választott egyetemi szakot, mert a szüleink korosztályában az a minden. Hasra kell esni az egyetemtől, főiskolától. Elvégezte a lány, de gyomorfekélye lett. A munkáját sem élvezte. Amint önálló lett, anyagilag független, kitanulta álmai szakmáját. Semmivel nem keres rosszabbul, sőt.

Szerintem az a baj, hogy sokan azt hiszik, csak egy diplomás lehet művelt, olvasott ember. Én nem egy ellenpéldával találkoztam már életem során. Hülye diplomás is van elég.

Milyen szakma, és milyen diploma helyett?

Mert nem mindegy, hogy orvos helyett fodrász, vagy Büfé-Ruhatár papír helyett rendőr.

14.-re.

Haverom anyja orvos. Ő maga is elismeri, hogy nem jó doki, és rühellné is a betegeket. Viszont! Az ország egyik legjobb orvoslátogató-szaktanácsadója. Rendszeresen publikál, előad, oktat.

Én is így voltam vele. Érettségi után felvettek főiskolára, de halasztottam, mert szakmát tanulni volt kedvem. Majd miután végeztem, újabb szakma, párhuzamosan mellette főiskola. Miután végeztem dolgozni mentem, mellette egyetemre járok.

Nincs ezzel gond, hagyd, had csinálja ahogy szeretné. Esetleg megemlítheted neki, hogy jelentkezem felsőoktatásba, és passziváljon, hátha mégis kedvet kap hozzá később.

Jó suliból, jó eredménnyel, magas pontszámmal műkörmösnek tanultam. A szüleim támogatták, azt mondták mindegy mit csinálok, csak csináljam jól.

Tudták, hogy úgysem tudok megtanulni olyat, ami nem érdekel, így nem erőltettek semmit.

Műkörmös lettem, jól megy, saját szalont bérlek, jól keresek, azt csinàlom, amit szeretek. Nem hiányzik a diploma.

Nekem a szüleim választottak szakot, vagyis közölték, hogy a bölcsészkar kizárva, nem mehetek olyan szakra, aminek az alapképzésével maximum kávét főzni vennének fel valahová csak és ki van zárva minden, ami -iára végződik (pszichológia pl.). Lényegében nekik az elfogadott a mérnöki kar, jogi kar, vagy az orvosi volt.

Számolni sosem tudtam, biológia-kémia kegyelem kettes volt egész gimiben, a joggal meg úgy voltam, hogy "ott csak le kell ülni és tanulni". Aha...

7 év alatt végeztem el, közben alatta cukorbeteg lettem, és gyomorfekélyem lett. Másodévtől úgy szedtem a Frontint és a Rivotrilt, mint más a rágógumit. Rosszul aludtam, mindig szorongtam. Semmit nem tudtam igazán élvezni, mert a fejemben volt, hogy az egyetemre éppen mit kell csinálni, tanulni, úristen mindjárt vizsgaidőszak stb.

Igen, ott van a nevem előtt, hogy "dr", a diplomámmal is tudnak a szüleim dicsekedni, de utólag azt mondom, hogy egyáltalán nem érte meg.