Miért csodálkoznak, hogy a szigorú nevelésük miatt (is) olyan vagyok, amilyen?

Ezt kb sz szerint nekik kellett volna mondani vagy kérdezni hogy miért van így, és most mi a bajuk a dologgal.

Sajnos az ilyen szülőknek eszébe sem jut, milyen rosszat tesznek ezzel a neveléssel. (Írom ezt több, mint 30 éves pedagógusi múlttal). Gyerekkori barátnőmet is hasonló szellemben nevelték (pedagógus(!) szülei. Zárkózott, szociálfóbiás ember lett belőle, nem tudott kapcsolatokat kialakítani. Ma már teljesen egyedül él, nincs családja, barátai, nagyon sajnálom őt. Még fiatal vagy, próbálj meg változtatni, bár tudom, ez nagyon nehéz út lesz. De csak te tudsz tenni ellene, senki más! Sajnos, a legtöbb szülő ott rontja el, hogy végletekben gondolkodik, vagy túl szigorú, vagy túl engedékeny. A gyerekeknek meg felnőve viselniük kell a következményeket. Szomorú!

Ez volt nálunk is. A kerítésen kívül nem tehettük ki a lábunkat, 10 éves korunk körül elmaradoztak a barátaink, mert mi nem mehettünk sehova (az öcsémmel). Pasim se lehetett, az volt az elképzelésük, hogy aki gyűrűvel jön, azt majd bemutathatom, de persze az ajtó végig nyitva lesz és csak nézzük egymást. Suliban, ha nem kaptam ötöst, leszidtak, vagy napokig hozzám se szóltak, egyesnél kivertek, kiabáltak. Nem járhattam sportra(pedig a tesitanárom könyörgött nekik, olyan jó voltam), szerintük a zongora való egy lánynak, így 8 évet kellett járnom. Egyetemre kényszerítették, minden más opció szóba se jöhetett. Nem ment, akkor olyan szakmára, ami nekik tetszett. Azt kötelességtudatból nagy nehezen megcsináltam, még dolgoztam is benne. Ha volt barátnőm még ezek mellett is, az sose felelt meg nekik, a végén elérték, hogy ne akarják kötődni senkihez, de lassan hozzájuk sem kötődtem már. Egyszer egy munkatársam elvitt bulizni, hogy kimozdítson és valami csoda folytán belementem. Ott megismerkedek valakivel, aki kint dolgozott egy gyárban és azt mondta, segít kiintézni, 3 napom van dönteni. Sokat nem gondolkoztam, azóta szabad vagyok. Az elején persze mondták otthon, hogy majd 1 hét, 1 hónap után bőgve megyek haza, nem nekem való, meg se próbáljam, itt a szakmám, abban kell mindenáron dolgozzak, itt a jó magyar földön éhbérért "mer agazdagok lopnak, csalnak, hazudnak" "csak a szegény megy a mennyországba" stb. Évek teltek el, rácáfoltam, szabad vagyok, boldog vagyok, senki nem ugat a dolgaimba. 26 év "pokol" után jómódban, békében.