A szüleim miért csodálkoznak, hogy alig beszélek velük? Miért nem lehet velük normálisan beszélni?

Az egyetemen már meg volt minden tárgyam de a témavezetőm miatt a szakdolgozatomat nem sikerült befejeznem. Az volt a tervem, hogy a diplomáig és utána még 1 évig a szüleimnél fogok élni. Mert spórolni akarok a szüleim akkor azt mondták nem fognak egy fillért sem elkérni ezért. Nem is igazán vannak rászorulva bőven az átlag felett élnek. Eleinte minden jol ment dolgoztam heti 4 napot 3-ban pedig befejeztem a szakdogát. Viszont anyámék kb 3 hónap után már arra is húzták a szájukat ha megittam egy dobozos kolát. Viszont a kocsimat nagy örömmel használták mind a ketten. Igaz volt akkor is 2 autójuk de mennyivel jobb az én autómmal szaladgálni a városban mint a SUV-val. Sokszor nem is tankoltak bele sőt egy pár hét után nem is kérdeztek semmit csak elvitték. Ez addig fajult, hogy egyszer mikor menni akartam valahová csak azt vettem észre, hogy nincs ott a kocsim az udvaron. Felhívtam apát aki legnagyobb természetességgel közölte, hogy kint van valami földuton vele mert a terepjáró szervízben van. Aznap este koronázta meg anyám a napot azzal, hogy elkezdett 2 órán át magyrázni nekem amiért ételt rendeltem magamnak. Ezután 2 héttel már pakoltam 130 kilométerrel arréb az új szobámban. Mert nem bírtam elviselni, hogy kb. csak megtürnek abban a házban. Azóta ha oda megyek hozzájuk mindig vita pattan ki de ezt nem lehet elmondani nekik mert nem hallgatnak végig.