Anyám tönkretette a gyerekkorom, szakítsam meg vele a kapcsolatot?
Azt kell tudni róla, hogy egy borzalmasan rosszindulatú, életunt, utálattal teli nő. Mindig mindenen csak a rosszat látja, neki ha mondok bármit ami nekem jó, pl elutazom pihenni, akkor is csak a rosszmájú kérdéseket teszi fel, pl miért pont most, miért pont xy-nal, miért ide, miért nem inkább oda, nem kell nekem tanulnom/dolgoznom? stb stb. Már 4.5 éve elköltöztem tőle, anyagilag teljesen független vagyok, mégis próbál mindenbe belepofázni és elvenni az ember kedvét mindentől is. Folyton ő akarja megmondani, hogy mit csináljak és hogy csináljam. Egy mérgező alak.
Na de lássuk a gyerekkoromat. Konkrétan életreszóló traumát okozott azzal, hogy neki a tanulásban soha semmi nem volt elég jó, csakis az 5-ös. Mint írtam fentebb, ez is abból származik, hogy mindenben csak a rosszat látja és a negatív attitűd árad belőle. Na de konkrétan miket csinált? Kék-zöldre vert, ráadásul már elsős koromban, mert egy FELMÉRŐ (mégcsak nem is dolgozat) 50-60% közöttire sikerült. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy őszintén beszámoltam neki egy rosszabb teljesítményről. Elkezdtem titkolózni. Mikor bement az iskolába pl fogadóórára, mindig ott derültek ki a dolgaim, hazajött, aztán jól elvert. Volt hogy vállfávál, fakanállal, mikor mivel. Aztán 7. évvégén a majdnem kitűnő bizonyítványomban lett 3 db 4-es, de ő csak 1-re számított, mert annyit vallottam be. Erre válaszul bezárt órákra a fürdőszobába. Húgom hozott nekem tálcán kaját. Itt talán azt gondolnátok, hogy ennél rosszabb már nem lehetett, de még ennél is tudott mélyebbre süllyedni. Nagyjából 6. és 8-os korom között nagyon ráment a lelki bántalmazásra is, és ez az ami a legjobban kikészített. Rendszerint (hónapokon keresztül), úgy nevezett, hogy riherongy, féregkirálynő, széllel-bélelt kabát. Értetik, egy 12-13 éves kislányt, amikor a fiúkra még csak rá se néztem (16 évesen lett az első barátom). Olyat is többször mondott, hogy “bárcsak meg se szültelek volna”. Továbbá, ha valamit bizalmasan elmondtam neki nagy ritkán, azzal visszaélt, vagy ellenem fordította. Nos ezek olyan dolgok, amikért sose kért bocsánatot, de ezekre nincs is bocsánat.
Vissza a jelenbe. Az ünnepekre hazautaztam nagyon messziről, amúgy is ritkán járok haza, de akkor mindig megvan vele a balhé. Tegnap segíteni kellett neki valamiben, amire azt mondta, hogy csak pár perc, végül lett belőle 1.5 óra. Bevallom, türelmetlen voltam vele igen, de végül megcsináltam amire kért. Annyit nem mondott, hogy köszönöm, de tőle ilyet nem is lehet elvárni. Aztán megkért megint valamire, amire mondtam, hogy majd később. Innen indul a balhé, mert neki mindig minden azonnal kell. Utólag felhozta nekem, hogy én milyen lusta vagyok, mert mikor segíteni kellett neki, akkor se tettem szívesen, türelmetlenkedtem stb. Csak mondta, mondta, ráadásul hazudozva, hogy én csak félórát segítettem nem másfelet, egyszerűen nem hagyott szóhoz jutni. Ekkor mondtam neki, hogy “fogd már be a pofád”. Na erre aztán úgy kikelt magából. Ilyeneket mondott, hogy ő befejezte velem, tűnjek el a szeme elől stb. Ekkor felhoztam neki, hogy hogy szólított gyerekkoromban hónapokon keresztül, erre csak annyit tudott kinyögni, hogy “az már régen volt”. Undorodom már tőle, legjobb lett volna ha haza se jövök. Megmondtam neki, hogy a szememben megbukott, mint anya. Lehet jobb is ez így, mert sose volt tőle nyugtom. Ha találkozom a barátaimmal az is baja, szerinte nekem itthon kéne ülnöm VELE, mert ő nem tudja lefoglalni magát. 24 éves létemre húzza a pofáját, ha elmegyek itthonról, ráadásul úgy, hogy már rég nem is élek vele. Még 8 oldalon keresztül tudnám sorolni, hogy miket tett és tesz ellenem, de akkor sosem érnék a végére.
Köszönöm ha elolvastad, kíváncsian várom a véleményeket.
Mindenképpen szakítsd meg vele a kapcsolatot. Tombol majd, vergődik, de szerencsére ezt már nem kell végignézned, csináljon, amit akar! Magának főzte.
Javaslom, hogy keress egy szakembert, aki segít neked feldolgozni a traumákat, amiken átmentél miatta. Sok erőt, kitartást kívánok!
Az én anyám nagyon önfeláldozó módon és nagy-nagy (nagynagynagy túláradó ömlengő) szeretetben nevelt, gyakorlatilag mindent rám tett fel és minden érzelmi igényt én elégítettem ki az életében (senkije nincs). Emellett viszont hatalmas büszkesége alakult ki az évek során, félelmetesen nagy a féltékenységre és gyanakvásra való hajlama, valamint imád mindent kontrollálni. Úgyhogy amióta haladok előre az önálló felnőtt életemben (ami önmagában egy kisebb csoda), egyre terheltebb vele a viszony, én meg érezhetem magam a világ leghálátlanabb önző disznójának.
A tietek legalább egyértelmű helyzet, anyád egyértelműen egy szararc, az is volt mindig, viszonylag kevés lelkifurdalással ott hagyhatod, vagy valami minimális alapszintre veheted az érintkezést.
Én is járok szakemberhez egyébként, neked is ajánlom.
Napról napra egyre inkább azt érzem, hogy a büdös életben nem akarok gyereket xD az emberek 70%-ának csak púp a hátán az egész..
És igen, anyád egy türhő. Enyém is hasonló.
Sajnálom, ez szörnyű.
Hát én csak annyit mondok, jó, hogy már 24 évesen olyan erős vagy, hogy ezeket ki tudod mondani.
Szerintem a legjobb lenne teljesen kizárnod ezt a nőt az életedből, mert anyának nem nevezném az ilyet. Ha meg ezt nem tudod megtenni, nagyon-nagyon felszínes kapcsolatot tartani vele.
Most belegondoltam nagyszülőnek is milyen lenne…
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!