Ha fogyatékos (autista, debil, imbecilis ) gyermeked születne, felnevelnéd, vagy fogyatékosokkal foglalkozó intézetbe adnád?

Jelenleg nem tervezek gyereket, nálunk családba gyakori az autizmus, és én is autista vagyok, ebből adódóan vannak dolgaim, ami miatt nem mernék bevállalni egy gyereket. De ha mégis gyereket vállalnék,akkor kezdjük ott, hogy ha terhesség alatt kiderül, meg sem szülöm. Ha mégis utólag derül ki, akkor attól függ. Ha nagy a baj,mérlegelni kell, hogy mi a legjobb neki. Általában az intézet jobb megoldás, mint vegetálni, és családi szinten beleropanni.

Viszont tök más, hogyha csak kicsi a gond. Például autizmus esetén nagy eltérések vannak. Nekem magasan funkcionálóként nincs nagy gondom, szinte csak a szociális interakciók téren,meg bizonyos zajokra, és érintésekre vagyok érzékenyebb, kissebb koromban többet kellett fejlesztőre vinni, míg van az unokatesóm, aki szintén autista, de ő nem tudja ellátni magát, sokáig nem ks beszélt, erős dühkitörései vannak, stb.

Nekem az egyik unokatesóm súlyosam fogyatékos volt, napi 24 órás felügyelet kellett neki, nem tudott járni, beszélni, önállóan enni, olyan volt, mint egy örök baba. 14-15 éves korában elhunyt. Én még ovis voltam akkor, de emlékszem, hogy nagyon nem szerettem őt, ráadásul a nnagyszüleimnek is ő volt az elsőszámú gyerek, bármiféle ajándékot csak azóta kapunk tőlük, hogy ő meghalt.

Én biztos nem vállalnám így be. Ha enyhén autista, akkor igen, de bármiféle extrém fogyatákosság esetében kizárt. Tudom magamról, hogy én ezt így nem bírnám, nem szeretném az egész életemet feladni érte. Főleg, hogy tudom, hogy az unokatestvéremmel is mennyi probléma volt.

13!

Nem, nem tudható, hogy adott pillanatban mit csinálnál. Most, józanul ezt mondod. Lehet, hogy ha holnap kiderulne hogy terhes vagy, mindenáron megtartanad. Lehet, hogy születne meg egy egészséges gyereked, akit x idős korában baleset érne, ami miatt élete végéig egy 6 éves értelmi szintjén lenne - te meg ugyanúgy nevelned a másik egészséges mellett. Ember vagy, szíved is van az eszed mellett

1. Nem szülném meg, mégha a legenyhébb dologról is van szó az ilyen betegségek körében.

2. Ha szülés után derül ki, akkor pedig már függ a mértékétől.

Ha csak kicsit "fura" lenne a gyerek közvélemény alapján, az szerintem még bőven kezelhető és a szülő életét sem teszi pokollá, az autizmus spektrumzavarnak (vagy mi a tök?) pl vannak ilyen szintjei. De ha olyan szellemi fogyatékossága lenne, hogy 0-24 órás ügyelet, pelenkázás, nem tud magáról, se dolgozni, se családot alapítani stb, akkor örökbeadás, egyértelmű. Számomra.