Hogy látjátok hogyan viszonyulnak az emberek a különböző fogyatékosokhoz és kik vannak a legjobb helyzetbe, és kik a legrosszabban?

Én nem tudom beleélni magam, nem nézem le őket, csak nem nagyon tudok mit kezdeni a dologgal. Nekem nincs ilyen a környezetemben, ilyenekről nem szokás beszélni, szóval a másik oldalon sem könnyű. Nem akarom megbámulni, de nem akarok az ellenkező irányba sem nézni, segítenék, de nem tudom, hogy meg ilyesmi.

Ha többet foglalkoznának ilyesmivel, vagy találkozhatnánk velük a kezdetektől, akkor nem lenne ilyen furcsa.

Egyébként szerintem a szellemi fogyatékosoknak legrosszabb, sajnos ők az a kategória, akikkel én nem is akarnék foglalkozni, a barátnőm intézménylátogatása úgy kezdődött, hogy megállt egy a kocsi mellett és folyatta a nyálát az ablakra, aztán átment a másik oldalára és ott is. Hát belőlük sajnos nem kérnék, hiába csúnya dolog.

A vakság és a siketség, illetve ennek kombinációi szerintem a legkevésbé korlátozóak.Az emberek is kevéssé szánakoznak rajtuk, mint mondjuk egy mozgáskorlátozott, vagy szellemi fogyatékos társunkra.

Az, aki mindennapos fizikai segítségre szorul, mert nem tudja sajátmagát ellátni, az nagyon nehéz helyzetben van, különösen, ha tiszta az elméje.

Szerintem a legrosszabb helyzetben a szellemi fogyatékosok vannak.Hogy az emberek hogy viszonyulnak hozzá?Pl.:a családban van egy fogyatékos aki egy növér hibájából lett az.Szóval akárhányszor megyünk vele valahova ritkán vonattal vagy busszal mindenki csúfolja szavakkal,vagy esetleg nyújtogatja rá a nyelvét,hangosan megjegyzéseket tesz rá,stb...és még sorolhatnám hogy miket szoktak csinálni.Ezt nem értem meg mert még ök is lehetnek azok,egy baleset folyamán.Ök nem tudnak munkát vállalni.Ahova járunk az illetövel ott vannak siketek,vakok,mozáskorlátozottak és még sorolhatnám hogy milyen betegségekkel rendelkeznek.Hallottam olyan emerröl aki vak és dolgozik.Azt nem tudom hogymit,és olyan ról is hallottam hogy a siketek is eltudnak helyezkedni valahol,a mozgáskorlátozottak ugyanígy.

Szerintem ugyanolyan emerek mint mi,söt ök sokkal jobban megértik szeretik az embereket.A szellemi fogyatékosok Mindennek tudnak örülni,ök olyanok mint a gyerekek.Nagyon rossz látni öket,föleg hallgatni hogy mesélnek az álmaikról,vágyaikról.De egy biztos hogy ök sohasem adják fel!!Van egy vak fiú akinek nincs barátnöje,és szegény mindíg arról mesél a szüleinek és nekünk(akik ott vannak a rendezvényen) hogy jó volna ha lenne neki is barátnöje,hogy valaki szerese,és el tudja fogadni öt amilyen.Hogy olyan lenne a kapcsolata mint nekem a párommal.Mi már 5 éve hogy járunk a fogyatékosok egyesületébe.Szeretünk oda menni mert mindíg örülnek amiket viszünk nekik(plüssöket).Van aki örömébe sír. mondja hogy maci a barátja,vele alszik.Láttam már olyat hogy egy vak fiatalemer volt a soron az orvosirendelöben,és nem ment be mivel nem tudta hogy ki után megy és egy hölgy elkezdett kiabálni vele hogy miért nem ment be.Mindenfélét kiabált rá.Az ilyen embereknek még a buszon vonaton sem adják át a helyet hogy üljön le.Volt hogy egy kismama adta át a helyeta vaknak.Én szóltam hogy jó volna ha vaalki átadná a helyet.És még nem tetszett senkinek hogy szóltam.Hát sajnálom.Én nem tudtam mivel sokan oltunk és én is álltam. Szóval az ilyen emerek nem tudják az olyan emereket elfogadni akik már egy kicsit másabbak tölünk.És még sorolhanám a példákat.

Bocsi hogy hosszú voltam.