Mit kellene kezdjek a szüleimmel?

38 éves vagyok, nős és külföldön élek, ahol karriert csináltam. Mivel itt albérletben élünk és a lakásvállság itt is jelen van, lett volna egy kézenfekvő lehetőségünk a feleségemmel hazamenni és átvenni a gyerekkori lakásunkat, ahol jelenleg a szüleim élnek, ők leköltöznének vidékre, mi meg otthon folytatnánk a karrierünket. Csak az a gond, hogy annyira irányitásmániásak mind ketten, hogy az már-már kezd a házasságomra is rámenni. Egyszerűen semmit sem akarnak tőlünk elfogadni, vagyis, hogy mi mit és, hogy szeretnénk, hanem mindennek úgy kellene lennie, ahogy ők szeretnék, persze ez nincs kimondva, de bármilyen lakásfelújjitás, vagy költözéssel kapcsolatos dolog előjön, a mi részünk sosem működik. Már abba is bele akarnak szólni, hogy mikor, hogy költözzünk haza, amikor nekünk ez az albérlet felmondása miatt adva van, nincs más lehetőségünk. Most ott tartok, hogy visszamondtam az egészet, mert nem látom ennek értelmét igy. Gyakorlatilag apám már a munkával kapcsolatban is befolyásolni próbál -hiába nem hagyom-, de akkor is folyamatosan mondja, hogy adjam lejjebb az igényeimet meg stb... stb...

Logikus és ésszerű lépés lenne ez számunkra, de a feleségem teljesen ki van rajtuk bukva, mert őt is folyton mindenért leszólják, én gyakorlatilag nem tudok velük beszélni, mert nem akarnak megérteni kb semmit se, amit mondok, ami szintén baromira depressziv. Parázok, hogy, ha tényleg haza mennénk, akkor folyamatosan ez lenne. Igy is, minden egyes alkalommal drámázunk, amikor találkozunk évente 3x-4x. De részben pont miattuk mentem külföldre. Egyszerűen nem tudom, hogy mi a fene tudná ezt renbde hozni.