Lehet, hogy csak idő kell anyukámnak?

Nem rég, kb 2 hete mondtam el anyukámnak, hogy a nőket is szeretem. Párom is van, de távkapcsolatban élünk lassan 2 éve. Anyukám jól fogadta, azt mondta, hogy elfogad és szeret, mert a lánya vagyok, csakis a boldogságom számít. Viszont kb 10x elmondta, hogy ne híreszteljem (egyébként sem szokásom, a szexulitásomról és a páromról sem szoktam beszélgetést kezdeményezni, nem dörgölöm senki orra alá) és még bármi történhet. Az utóbbit azóta is mondja. Szerintem ezzel arra akar célozni, hogy még szakíthatunk és akkor biztosan összejövök egy férfival, összeházasodunk, gyerekeink lesznek, stb. Nekem ez nem tartozik az életcéljaim közé, nőkkel sokkal kompatibilisebbnek érzem magam, és imádom a barátnőmet.

Persze, hozhat bármit az élet, de úgy érzem, hogy anyukám ellenünk van, nem támogat engem és a páromat, pedig nagyon szeretjük egymást. Ma is felcsillant a szeme, egyből jobb kedve lett, amikor apukám megemlítette, hogy majd ha nekem "uram" lesz, én pedig kijavítottam, hogy nekem az ilyen típusú férfiak nem jönnek be, az alázatosabbakat jobban kedvelem.

Csodás barátnőm van és ha férfi lenne, anyukám már biztosan kérdezgetné, hogy na ugyan mikor házasodunk már össze. Tudom, hogy a másságom még eléggé friss hír anyunak (bár sejtette), de nekem ez nagyon rosszulesik. Ha csakis a boldogságom számít, akkor miért várja ennyire, hogy szakítsunk? Vagy lehet, hogy csak idő kell még neki? Tudnék valamit tenni?

20 éves vagyok.