Mennyi az esélye annak hogy a saját gyerekem jobban szeresse később a nagyszülőket mint minket a saját szüleit?

Nehéz gyerekkorom volt. A páromnak nem. Ő családban nőtt fel. Engem eldobtak a szüleim. És így egyértelmű hogy vágyok egy családra. Évek óta együtt vagyunk a párommal. És született egy gyerekünk is. Imádjuk mind a ketten. Ahogy mindenki. Viszont úgy veszem észre hogy a párom szülei (leginkább az apja) mindenben előnyben akarna részesülni. Érthető hogy szeretik. De nekem egy kicsit sok. Pl, jönnek babalátogatóba és még megsem hagyja hogy fogjam a gyerekem, ő ölbe veszi és mutogatja. Mintha nem is az én gyerekem lenne hanem az övé

Megyünk családi rendezvényre. Ki kell szedni a gyereket a kezemből nekem már nem kell vissza adni és ez így normális... kb beleszólási jogom sincsen.. vannak kedvenc mondatok is "kisunokám ha nagyobbacska leszel nagyihoz költözöl" vagy "majd elszöksz anYádéktól hozzám " vagy "legyen itt a kiságy a szobánkba majd én foglalkozom vele este" (náluk lakunk) "anyad menjen dolgozni, q nagyanyja itthon marad vele gyesen" ... újabb régebbi mondatok ezek.. arról nem is beszélve hogy állandóan azt kell hallgatnom hogy a gyereknek az első a nagyapja. "anyádra meg apádra sz.rjál rá kisunokám" ... kb mint aki ellenünk beszél . Meg pici a babám fél éves. De mi lesz később?

Remélhetőleg jövőre költözünk. Csináljuk a házunk. De ha mégsem, akkor mennyi rá az esélye hogy a későbbiekben ellenünk nevelje a gyerekem ha már nagyobb lesz és érteni fogja miket beszél? Alakulhat így ki jó kapcsolat a kislányommal? Vagy belé nevelheti hogy én senki legyek számára? Meg a párom is ?