Hogy fogadnátok ha a gyereketek azt mondaná hogy transz?
Az utóbbi időben azon gondolkoztam hogy coming outolnák anyukámnak transzként. Tudom hogy ez egy szülőnek nagyon megterhelő dolog lehet, ezért szeretném megkérdezni hogy nektek mennyire lenne nehéz ezt elfogadni, mennyi idő lenne feldolgozni,stb...
Ha van itt esetleg transz gyerek(ek)nek a szülője nagyon szivesen meghallgatnám hogy ő hogyan élte ezt meg, mert szeretnék egy jobb rálátást nyerni arra, hogy anyukámnak min kéne keresztül mennie
Rakerdeztem Anyamnal. Ezt a valaszt kaptam:
- Elajulnek...
Majd hozzatette: "nincs olyan, hogy transz! Valaki atoperaltathatja magat, ciciket, nemi szervet stb, de ezek soha nem fogjak ellatni azt a termeszet adta bioligiai funkciot. A kromoszomakat sem lehet megvaltoztatni, es amint abba marad a mesterseges hormonbevitel, megint szoros lesz az illeto stb!"
Ezt a valaszt kaptam es nagyon buszke vagyok ra, hogy meg vannak ertelmes szulok.
Attol, hogy te nem tudod elfogadni magad, meg nem vagy mas nemu. Az vagy aminek a termeszet adott..
Fhu, jó sok komment jött mióta utoljára olvastam
Először is a beszélgetések jó része már tényleg nem a kérdésről szól, inkább arról hogy most a transzneműség egy rossz dolog. Eredetileg azért írtam ki a kérdést, hátha van itt olyan szülő akinek van hasonlóban tapasztalata,és el tudja mondani hogy hogyan dolgozta fel ezt az egészet stb. Csak tudni akartam hogy kb mit fog érezni anyukám ha elmondom neki, és hogy hogyan tudnám majd segíteni.
De azzal hogy most mondjátok hogy a transzneműség nem létezik/nem normális nem sokat érték el. Mármint a normális alapból szubjektív fogalom. Mindenkinek más a normális. Arra meg hogy mennyire természetes jelenség vagy hogy a dns-be benne van e, azt a tudósok se tudják, szóval nincs értelme felhozni. De ha csak be is képzelném az egészet akkor is az lenne a fontos hogy én boldog legyek. Mert tényleg senkinek sem ártok azzal hogy transz vagyok...
#59: bocsáss meg, a transzneműség témájában kevésbé járatos embernek valóban zavaros lehetett a szóhasználatom, miszerint a fiam nem érzi lánynak magát. Arról van szó, hogy születésétől lányként élt, de miután elmondta, hogy ő fiúnak érzi magát nem hívhatom lányomnak, csak fiamnak. Innen származhat a félreértés.
#64: a transzneműségről nem beszélni a hozzánk legközelebb álló szeretteinkkel nagyon nehéz. Az a normális, ha lelki támogatást kapunk tőlük. Szülőként az egyik legerősebb érzésem az volt, miért nem szólt a fiam 1-2 évvel korábban. Voltak jelek, hogy fiúsabban gondolkozik, de az nem ugyanaz, nem egyértelmű, mert utalhat arra is, hogy ő egy fiús lány. Szóval miért kellene rejtőzködnie,titkolóznia a saját édesanyja előtt?
Igen, hát van ez a divatos kijelentés, hogy sokan csak bemondják, hogy melegek vagy transzneműek. És persze biztos hogy léteznek ilyen emberek is. De nem szabad őket összekeverni azokkal, akik valóban azok.
Aki vívódik azon, hogyan mondja el a szüleinek transzneműségét, az valószínűleg komolyan gondolja. Az is lehet, hogy elmúlik, de mi rossz van abban, ha elmondja legmélyebb érzéseit? Nem kell elnyomjunk magunkban minden érzést, emberek vagyunk és segíthetünk egymásnak feldolgozni ezeket, nem muszáj mindennel egyedül küzdenünk. A megértő hang, egy szerető ölelés, egy segítő társ segíthet, amikor elveszettnek, magányosnak érezzük magunkat a bajban.
Igen, mint szülőnek, nekem is egyfajta trauma volt a kezdetben, de arra gondoltam, hogy neki nehezebb lenne ezzel egyedül megbírkózni. Nem csak akkor akarok segíteni neki, amikor nekem az semmibe sem kerül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!