Utálom apámat. Mit kezdhetnék a helyzettel?

“ 24 éves vagyok, szüleimmel élek. ”

Költözz el, mint egy felnőtt.

Én apám is ilyen volt, csak nálunk nem lehetett felújítani a házat se, meg semmit se.

Ott ücsörgött 8 millió ft-on még 2005 be is, volt, hogy többszázezret hagyott el, mert állandóan nagypénzekkel járkált, de közbe egy normális ruha nem volt rajta.

Bagózott, ivott, viszont tök magányos volt, senkiben sem bízott, de a pénzzel sem tudott bánni, csak kuporgatott, meg minden vackot összegyűjtögetett, hogy majd jólessz az még.

Egy boltban halt meg infarktusban a 8 millióból 3 lett meg nála volt az összes. Azon a napon öltönybe ment palántát venni, nekem kellett hazahoznia kocsiját.

A hiányzó 5 milla sose lett meg!

Szerintem a te apád is baromira magányos, vagy magának való, ti semmik vagytok eredmény ügyileg az ő szemében.

Én valami olyan öreg pszichiáter szakember segítségét kérném aki nem most jött le a falvédőről, mert ez a "történelem" hatása is lehet, bár nem tudoma te apád hány éves, de az enyém 1938 ban született. Gyerekként átélte a II Vh-t meg 56-ot is, sőt valahogy akkor volt besorozva is 3 évre katonának.

Szerintem sokan megroppantak ezektől, aztán a felszín alatt ki tudja mi lehet.

"Gyakorlatilag szekunder szégyenérzetem van miatta, ha haverok vagy munkatársak megkérdezik milyen a faterom. Mit tehetnék?"

Legyél büszke rá, mivel nem élnél nélküle, és a többit meg tessék leszarni, ugyanis nem ők vittek egy pohár vizet anyádnak amikor téged szoptatott és nem bírt felkelni se, és nem ők virrasztottak melletted 6 hónapos korodig felváltva!

Erre gondolj! Meg, örülj, hogy még él, mert ha már nem fog akkor még ez a "szemétláda" is hiányozni fog hidd el nekem!

Előző voltam.

Detto, nálam is ez volt apámnál, ők hárman voltak testvérek, és ő volt a legkisebb gyerek, később ő maradt a nagymamám házában is és anyámmal ketten látták el az özvegy nagyanyámat, mivel akkor még az övé volt a ház, képzelheted mi ment.

Minden tetsvére elköltözött, külön életet élt, aztán még életébe eladták a házat, hogy ne kelljen osztoszkodni, de szerintem apámnak mindíg is fontosabb volt a "mama" mint a saját neje.

Annyit mondok, hogy ne felejtsd el, ha végleg egyedülmarad, akkor pár év és belehal a leépülésbe.

Lehet, hogy majd csak tíz év múlva érted meg az egészet, addig dühös leszel rá stb. Nálam is ez volt.

Ma már ezzel a fejjel nem haragudnék, és csak azért van így ez szerintem, mert van hasonlítási alapom a "régi" világhoz a maival, és a mai se jobb...

Régen ugyanígy nem volt lehetőség, mint ma.

Régen is lehettél pártag, úttörő, bohóc, aztán dobtak egy morzsát ugyanúgy mint ma az ilyen Mészáros Lőrinc, meg Eppel János félék. Miközben a fél ország az övék volt.