Valóban élősködő vagyok a barátnőmélnél?

"Látom, nárcisztikusozó hülye ennél a kérdésnél is megvolt."

Igen :D

Itt mindenki önjelölt pszichiáter. Ez valami új divat. Most mindenki hirtelen nárcisztikus, akivel valami gondunk van.

21

22

Ti jó szülőknek tartjátok magatokat?

Gyerekeitek hogyan vélekednek?

Anyukád tudatosan, vagy tudat alatt fél, hogy elhagyod, mást jobban fogsz szeretni, ő senkinek sem lesz a legfontosabb az életében, senki sem fog foglalkozni vele és egyedül marad. Az, hogy hogyan tudod a lehető legjobban kezelni a problémát, függ attól, hogy hol álltok jelenleg. Részedről egy opció, hogy kezedbe veheted az irányítást, megmondhatod, hogy "szívesen várnak, megyek, de szeretlek téged is, ezen és ezen a napon töltsünk együtt több időt", akár direktben is rákérdezhetsz, hogy mit szeretne ezzel elérni. Másik opció, hogy összevesztek rajta, becsapod az ajtót, és kitartasz a véleményed mellett mindaddig, amíg hozzá nem szokik az új helyzethez, és csak utána kezdesz lazítani. És persze az ezek közti tetszőleges átmenetek. Minden attól függ, hogy hogy látod, anyukád képes-e tudatosan megfogalmazni, miért mondja azt, amit; képes-e változni; te képes vagy-e összezördülés nélkül leválni róla; egyáltalán le akarsz-e már válni róla?

(Szerintem nem ez a nárcisztikus jellem.)

Uuuu... Egyből beugrott pár emlékkép. Féltékeny a drága, nem is kellett elolvassam, de már az is leesett, hogy apuddal vagy elváltak útjaik, vagy megromlott a kapcsolat. Az én anyám el akarta marni mellőlem a párom, mondván, ha neki szar, nekem se legyen jobb. Nem érezhettem jól magam, nem mehettem kikapcsolódni, mert egyből jött az utálatoskodás.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: dehogy vagy élősködő, hisz leírtad, próbálkozol.

"nem is kellett elolvassam"

Látszik is, mert ha elolvasod, akkor látod, hogy ha náluk van a fiú a barátnőjével, akkor nem zavarja, ha meg haver srácnál lóg, akkor is hazarángatja. Tudom, hogy itt mindig mindenre a "féltékeny" a diagnózis, de itt egyértelműen egy olyan nőről van szó, akinek a rögeszméje, hogy ő és a családja a terhére vannak másoknak (lehet, hogy túl sokszor hallgatta gyerekkorában a "ne egyél vendégségben túl sok sütit" és hasonlókat).

Felejtsd el, semmi gond nincs. Nyilván ha a szülők is szívesen látnak, ugyan mi baj lenne azzal, hogy meglátogatod a barátnődet? Gondold át. Egyben sajnállak is, pont az ilyenek miatt lesz az a "szoftver" a fejedben, hogy te egy élősködő vagy, de a valóság nem ez.

De oké, tegyük fel, hogy igaza van anyádnak: aggódsz, hogy élősködő vagy, gondold át, mi a legrosszabb eredménye annak, amin aggódsz? Elszegényednek? Megbetegíted őket, mert ott vagy? Utálni fognak? Tegyél meg mindent, hogy ezeket elkerült (a legrosszabbat elkerüld).

Másrészt meg mondd el akár a barátnődnek, akár szüleinek, hogy van egy ilyen érzés benned és beszélgessetek róla. Lehet megmondják, hogy ugyan fiam hülye vagy, gyere nyugodtan, imádunk téged. Vagy "figyelj fiam", ha már így felhoztad, nagy segítség lenne, ha néha főznétek egyet, tele vagyok munkával. Ilyenek. Ja, hogy ehhez bátorság kell? Az! De láthatóan magától nem oldódik meg a helyzet.