Jogosan haragszom rá?

Apám még egy éve megkért, hogy mivel elmúltam 18, és megvan a bsc diplomám, kezdeményezzük a gyerektartás megszüntetését a bíróságon, mert ezt a pénzt nekem utalná, nem anyámon keresztül küldené át. A testvéreim msc végéig kapták ezt a pénzt (egyébként nevetségesen kicsi összeg, 35000 ft). A bíróság megszüntette a gyerektartást. Én egyetem mellett dolgozom, ebből tartom fenn az albérletem, és fizetek mindent, teljesen önállóan. Eltelt kb. fél év, ez idő alatt hozzám nem jött pénz. Nem tettem szóvá, mert kicsinyesnek éreztem volna. Nyitottam magamnak magánnyugdíj-számlát, és akkor megkértem, hogy a gyerektartás összegét az msc végéig (még egy év), légyszi utalja rá, hogy el tudjak indulni azzal a megtakarítással. Erre megkaptam, hogy ő aztán nem utalja, mert gondolnia kell a saját nyugdíjára is, és ez a pénz neki kell a későbbiekre. Biztosan jól jön akárkinek, de nettó havi 1m felett keres, felsővezető egy cégnél. Most kicsinyesnek érzem magam, hogy ezt az összeget egyáltalán elkértem, és szomorú is vagyok, hogy kvázi átvágott. Amikor még a papírjaim kellettek a tartásdíj megszüntetéséhez, nagyon sokáig magyarázta, hogy inkább nekem utalna, nehogy már anyám utalja át az ő számlájára beérkezett pénzt. Akkor is átküldtem volna neki a papírjaimat, ha azt mondja, hogy eddig és ne tovább, ő már nem akar fizetni. Így úgy érzem, hogy a lehető legjobb színben akart feltűnni amellett, hogy befejezi a fizetést. És igen, rosszul esik. Főleg, hogy a testvéreimnek ennyi idősen még nem kellett ekkora felelősséget vállalnia.