Jogosan haragszom rá? Van értelme még megjavítani a kapcsolatunkat?

Anyám maximum babakoromban szeretett,vagy csak úgy tett,nem tudom.. De nem tudom neki kimondani azt,hogy szeretlek,sőt,2 évem már,hogy nem mondom neki,hogy anya, hanem a nevén szólítom.

Gyerekkor:

Ha ideges volt,sokszor bunkózott velem,mikor gyerek voltam..Vagy kiabált minden hülyeségért,sokszor mások előtt is. Ha rosszul tanultam,kiabált,hogy egy kukás büdös disznó leszek.Egyszer a füzetet is kitépte a kezemből,kicsit összegyűrte,majd hozzám vágta. Mikor meg felakartam neki mondani a leckét,elküldött,hogy hagyjam őt egyedül,aludni akar(ilyen egyébként rengetegszer volt,utána már nem mertem neki semmiért szólni). Meg amúgy nagyon rosszul viseltem, ha ordibálnak velem,és folyamatosan sírtam,ő meg ordított még hangosabban,hogyha bőgni merek agyonver meg nekem itt nincs jogom sírni, az ő házában...

Tiniként egyszer öngyilkos akartam lenni,vagdostam a kezemet,ő pedig meglátta, a vágásokat, és kiabálva kérdezte,hogy ez mi ez mi??? Én meg sírva mondtam,hogy egyedül érzem magam, úgy érzem senkisem szeret stb.. Ő meg a székkel együtt a földre lökött,és felpofozott... Na meg tinikoromban is mentek a szokásos kiabálások,párszor meg is vert,és mondta hogy gyűlöl..

Viszont sokszor voltak jobb napjai,amikor mondta,hogy nagyon imád,nem gondolja ezeket komolyan,én vagyok az egyetlen angyalkája stb..De én ezt nem tudom már elhinni,annyira sokat csalódtam benne. :( Van értelme még harcolnom azért,hogy jobb legyen a kapcsolatunk?

23 éves lány vagyok,vele élek még...Dolgozok is,csak még nem keresek túl sokat,nem tudok még elköltözni ...