Nárcisztikus anyát szembesíteni lehet azzal, hogy ő nárcisztikus?

#21, A család az család! A narcisztikusokat is el kell fogadni!

Tízet teszek egy ellen, hogy neked nincs ilyen rokonod :)

16: na igen, elég fura, hogy egy szakember úgy adjon diagnózist, hogy nem is látta az illetőt...

Nekem ez inkább konfabulálásnak tűnik....

Az én anyám is nárcisztikus, ennek ellenére szeretem. Ő mondjuk az a fajta nárcisztikus, aki empatikus tud lenni, sokat segít másokon, érdeklődő, csak valahogy mindig az minden téma konklúziója, hogy ő egy csoda, ő mindent egyedül megold, és a lehető legjobban. Ő a legszebb nő a világon, akiért 60 évesen is bomlanak a 30 éves férfiak, ha őt valaki nem szereti, vagy nem hódol be neki, az csak azért, mert irigyli, aki valamit elért az életben rajta kívül, az biztos, hogy odadörgölőzött a hatalomhoz vagy maffiózó/kurva, és rajta kívül nincs még egy nő, aki egyedül felnevelt egy gyereket anélkül, hogy ne mászott volna fel férfiak hátára. Naponta meghallgatom türelmesen a hőstetteit, és hogy hány újabb csodálót talált, elfogadom, hogy ilyen. Néha teszek egy-két ironikus megjegyzést, de nem szokta zavarni, úgy veszi, hogy én vagyok betegesen önbizalomhiányos, mert neki a sajátja a normális.

Gyerekkoromban, amikor még vele éltem, még nem ismertem a nárcisztikus személyiségzavar fogalmát, csak megtanultam együtt élni anyám hülye természetével. Nem vitáztam vele arról, hogy ő a legcsodálatosabb lény a világon, úgy vettem, hogy ezt tudomásul kell venni, passzívan és elnézően. Sosem öntöztem olajjal az ő lobogó tüzét, volt erre sok alattvalója mindig, én csak békésen elvoltam így. Persze tudom, vannak sokkal rosszabb nárcisztikusok, akik tényleg pokollá teszik a környezetük életét.