Mennyit beszélgettek veled a szüleid?

Nem sokat. Pontosabban régen mindig megkérdezték, hogy mi volt a suliban, mi volt az ebéd, milyen volt a dolgozat stb., de nem igazán érdekelte őket a válasz és később még ez is csak egyre ritkább lett, már-már megszűnt. Ők is maximum pár mondatban elmesélték, hogy mi volt a munkahelyen és most már ez is ritkább úgyszintén. Ezt leszámítva maximum olyan témákról beszélünk mint pl. milyen az idő vagy aktuális pletykák, aktuális politikai kérdések merülnek fel maximum. Soha semmilyen személyesebb dolgot nem tudtam megbeszélni velük és a szüleim sem beszélgettek ilyesmikről egymás között. Ha esetleg valamilyen kérdéssel fordultam hozzájuk, kikértem volna a véleményüket vagy tanácsra lett volna szükségem, akkor is mindig leráztak azzal, hogy "nem tudom", "neked kell tudni", "én nem akarok beleszólni" stb., minden másra pedig ugye általános válasz volt az "aha" és a "hmm". Semmiféle családi programunk sem volt soha, legalábbis olyan amibe engem is bevontak volna. Emlékszem gyerekkoromban még gyakoribbak voltak nálunk a családi összejövetelek és én csak rendre le lettem ültetve valami félreeső helyre, hogy akkor maradjak nyugton, maradjak csendben, amíg a felnőttek beszélgetnek (késői gyerek vagyok, szóval mindenki, a testvérem és az unokatestvéreim is mind jóval idősebbek nálam). Arra is emlékszem, hogy egyszer középiskolás koromban elvittük magunkkal a suliba az egyik osztálytársamat és a kocsiból kiszállva megjegyezte, hogy milyen fura volt, hogy egész úton csak csendben ültünk, nem is szóltunk egy szót sem, mert ők ilyenkor mindig beszélgetni szoktak. Vagy egyetemistaként is rácsodálkozott egyszer az egyik barátnőm, hogy hát ők szinte minden nap beszélnek telefonon az anyukájával, mi pedig soha, soha nem is keresnek a szüleim és kérdezik meg, hogy amúgy mi újság stb.

Abszolút úgy érzem, hogy rossz hatással volt rám, mert sokkal nehezebben nyílok meg, nehezebben mutatom ki vagy fejezem ki az érzéseimet, nehezebben kezdeményezek beszélgetést és alakítok ki kapcsolatokat. Sokszor nem hiszem el, hogy a másik embert tényleg érdekli, hogy mi van velem vagy sokszor azt érzem, hogy túl személyes dolgokra kérdeznek rá, mert nálunk ez abszolút nem volt szokás és sok akár teljesen hétköznapi dolgot sem beszéltem még át senkivel sem.