Ha nem sírtam az baj?

Részvétem.

Normális, hogy nem sírsz, nem minden ember ugyanolyan.

Nagyon közel álltunk egymással a mamámmal. Nem sírtam amikor meghalt.

Aztán eltelt 2 hét és beütött egyszerre. Az rossz volt.

Mindenki másképp dolgozza fel.

Én eddig csak unokatesóm temetésén sírtam. De senki emberi családtagom (ritkán látott nagyszülők, anyai nagyapám aki mindig csak lehordott, nem szeretett engem) miatt nem tudtam sírni, de mert nekem ők nem álltak hozzám közel. Viszont az állat családtagok miatt sírtam, mert ők szivemhez nőttek, őket mindennap láttam. Volt egy cicám akivel össze voltunk nőve. Végig sírtam a szenvedését, amikor meghalt, ha rá gondolok mai napig sírok miatta. Bűntudatom is van, amit nem tudom valaha megbocsátok e magamnak vele kapcsolatban...

Volt olyanom amúgy, hogy annyit sírtam, hogy egy ideig nem tudtam aztán. De én általában tudok, egy megható videón is, zenén ami szomorú és eszembe jut a cicám, egy szomorú filmen, én most is ahogy beszélek róla a siras van rajtam.

Nyilván mindenki másképp dolgozza fel. Én nem tudom elengedni isten igazából. Amikor haldoklott, el akartam menni sétálni hogy hagyjam őt elmenni nyugodtan, mert nagyon szenvedett. Amikor eldöntöttem hogy elengedem őt, ne szenvedjen tovább, meghalt mire majdnem elindultam felöltözni... Egy kicsit megnyugodtam akkor, mert már nem fájt neki tovább. De azóta is fáj hogy elment.

Részvétem.

Nem baj, mindenki a maga módján gyászol. Barátom egyáltalán nem sírt, mikor tavaly meghalt az anyukája, én meg ott zokogtam. Aztán majdnem másfél év után random bukott ki belőle a sírás egy félreértelmezett "beszóláson". De konkrétan zokogott, se előtte, se utána nem láttam még őt így. :(