Milyenek voltatok kamaszként, és mit szóltak ehhez a szüleitek?

Én áldott jó gyerek voltam kiskoromban és kamaszként is. Sosem voltam egy tipikus kamasz.

Anyukámmal laktam, vele különösen jó volt a kapcsolatom, szinte mindent megosztottam vele, nem hazudoztam, nem titkolóztam. Veszekedni veszekedtünk nem is kevésszer, de ezek főként kisebb viták voltak és abból adódtak, hogy eléggé eltérő személyiségek vagyunk.

Olyan dolgokon, amelyeken más családokban vita van a kamasz gyerekkel, nálunk nem volt vita.

Alkoholt nem ittam, a mai napig nem iszom, csak nagyon ritkán, nem szeretem.

Bulizni nem jártam, pedig egy bizonyos kor után elengedtek volna a szüleim bizonyos feltételek mellett, de nem mentem, nem érdekelt, szórakozóhelyre meg pláne nem vágytam.

A cigit szintén ki sem próbáltam, kiskoromtól kezdve a szagát is utálom.

Az iskolában minden rendben volt velem, gimnáziumban 4-es átlagom volt, jól tanultam, voltak céljaim, sosem kellett ellenőrizgetni, hogy tanulok-e vagy megcsináltam-e a házit, ezeket magamtól elintéztem.

Az öltözködéssel sem voltak problémák, mindig tudtam, hol a határ. Nem öltözködtem úgy, mint egy utcalány, semmi extrém dolgot nem csináltam a külsőmmel.

Nem beszéltem csúnyán a szüleimmel, nem követelőztem, nem szégyelltem őket, szerettem a családi programokat, eszembe nem jutott volna, hogy ne menjek el anyámmal nyaralni, mert az ciki.

Mindig helyén volt az eszem, gondolkodtam, nem keveredtem bele hülyeségekbe.

Nyugis voltam, de amikor igazságtalanság ért, akkor fél másodperc alatt felkaptam a vizet és bizony akkor kiabáltam is rendesen :D

Meg egyszer lógtam suliból nyolcadikban.