Az apám rendszeresen hazudik, lehet, hogy emiatt nem bízom a barátomban?

"Ha nem mosolyog rám, nem ír vissza hamar, én már rögtön a legrosszabbra gondolok. Mit csináljak?"

Ne lógj annyit a neten, akkor majd rájössz, hogy nem lehet kedve mindig mindenkinek mosolyogni.

"Nem szoktam a neten lógni. Néha írok valakinek"

Akkor miért várod, hogy hamar visszírjon? Ha nem lógsz a neten, nem eshet annyira nehezedre elképzelni, hogy más is csak néha ír...

Valószínűleg igen - egy nő életében az apa egy erős példa, tudat alatt valamilyen szinten róla mintázza a férfiképét. Nagy dolog, hogy racionális nézőpontból is képes vagy megfigyelni magadat, és felismerni, hogy "a semmin" akadtál ki (nem a "semmin", az érzelmi reakcióknak mindig van egy valóságban gyökerező okuk, csak ebben az esetben ez az apád, és nem a barátod).

A hiba a tudatalatti mintáidban van, és a személyiségnek ehhez a részéhez nem egyszerű hozzáférni (ettől tudatalatti). Ha úgy érzed, hogy megakadtál, és van rá lehetőséged, egyáltalán nem szégyen elmenni egy pszichológushoz. Még mielőtt megromlana a kapcsolatod a barátoddal, mert ő meg esetleg azt érzi, hogy ok nélkül nem bízol benne.

"Ha úgy érzed, hogy megakadtál, és van rá lehetőséged, egyáltalán nem szégyen elmenni egy pszichológushoz. Még mielőtt megromlana a kapcsolatod a barátoddal, mert ő meg esetleg azt érzi, hogy ok nélkül nem bízol benne."

Hát ha egyből pszichológussal fogja megbeszélni ahelyett, hogy a barátjával lenne őszinte, akkor nem lesz csoda...