Elmondjam-e a szüleimnek, hogy kiiratkozom az egyetemről?

Szerintem mindenképpen mondd el nekik. Egyrészt amiatt, mert ha nem is velük élsz azért ennyi idősen gondolom még több tekintetben is függsz tőlük és valamilyen szinten még hatással vannak az életedre, szükség lehet rájuk (nem is feltétlenül csak az anyagiakra gondolok). Másrészt pedig a hazugság szerintem nem szokott jóra vezetni, csak titkolóznod kellene és azon aggódni, hogy ha esetleg kiderül valami más forrásból stb. és az sokkal kellemetlenebb. Valamint igazából ennek a te döntésednek kell lennie, nem kell hozzá engedélyt kérned és alapvetően nem tartozol miatta magyarázattal, bocsánatkéréssel stb., ha így döntesz. Azt gondolom, hogy elmondani és beszélni róla célszerű lenne, de normális keretek között.

Egyébként ez egy teljesen általános dolog, úgyhogy ne érezd magad rosszul emiatt. Én a gimi után végül el sem kezdtem a szakot, amit megjelöltem és amire bejutottam, mert nem voltam benne biztos, nem láttam benne perspektívát, nem tudtam mégis mit akarnék kezdeni vele, nem éreztem hozzá elég motivációt és úgy voltam vele, hogy így felesleges egyetemre járni csak azért, hogy elmondhassam egyetemre járok. Abban az évben felvételiztem egy másik szakra, felvettek arra is és el is végeztem. Nem én voltam az egyetlen a környezetemben, aki így döntött és sok olyan ismerősöm van, aki pl. félbehagyta a szakját, az előbb említett szakomon is hamar megcsappant a létszám. Sokan más szakon tanultak inkább tovább vagy elmentek dolgozni, de említhetném pl. a passziválást is, ami megint csak sokszor azért merül fel mint lehetőség mert az ember kiég, már nem elég motivált, valamilyen nehéz élethelyzetbe került, lelki vagy anyagi vagy más természetű problémákkal küzd. A lényeg az, hogy nem te vagy az egyetlen, akivel ez előfordul, nem az első és nem is az utolsó eset. Persze, nem a legideálisabb helyzet, de egyáltalán nincsen vele semmiféle komoly probléma, tovább lehet lépni és más utakat keresni, még bőven van rá időd és lehetőséged.