Kiíratkozom az egyetemről, hogy mondjam el?
2,5 év után rájöttem, hogy nem érdekel. Egyszerűen elfáradtam. Nem egy "büfészakon" vagyok, évközben is a tanulásból áll az életem. 1-1 vizsgaidőszakban 6-7 kg-ot fogyok, nem alszom, tiszta ideg vagyok. Gyógyszereket szedek, vagy azért, hogy felpörögjek, vagy azért, hogy a vérnyomásom ne az egekben legyen és legalább pár órát tudjak aludni. Elegem van, hogy ebből áll az életem, aztán a vizsgán úgyis kirúgnak megalázva. Eközben a többi barátnőm utazgat, bulizik és jól érzi magát... Engem pedig sokszor az idegbaj kerülget és arra sincs időm, hogy elmenjek egy párórás mozira, vagy vacsorára. Ezeknek kéne a legjobb éveimnek lennie, de egy roncs vagyok, amióta egyetemre járok. Csakhogy a szüleim is itt végeztek, úgy tervezték, hogy majd később átveszem tőlük a munkájukat, "örökségüket". Szóval csak végeznem kellett volna itt, és megvan a biztos élet. De most úgy érzem, nem tudok mindent félretenni ezért. Vizsgaidőszak, már ezerrel tanulnom kéne, de egyszerűen ha csak ránézek a jegyzetekre, rosszul vagyok.
Lehet pár év múlva visszajövök, de most szünet kell, úgy érzem. Csak mivel a szüleim fanatikusan szeretik ezt az iskolát, így nehezebb elmondjam... Nem tudom, hol kezdjem, mert ők úgy tudják, minden rendben van és szeretek ide járni.
Mondd ezt:
"Kedves szüleim! Úgy érzem, engem más szakterület érdekel. Megértem, hogy nektek csalódás, amiért ezt abbahagyom. Nem akarom, hogy úgy érezzétek, hogy a nyakatokon akarok élősködni, ezért albérletet béreltem, oda fogok költözni, és a munkámból eltartom magamat, hozzátok csak vendégségbe fogok járni. Munka mellett fogom elvégezni az engem érdeklő szakirányt."
Valahogy így. Nem úgy, hogy:
"Nem érdekel, amit itt tanultam, most pihengetek itthon fél évet, talán utána belekezdek valamibe, és közben itthon a gyereketekként marha jól fogom érezni magam a tele hűtőszekrény mellett a fűtött lakásban."
De, persze, érdekelne más. De keresztfélév nem sok helyen szokott lenni, így max. jövő szeptembertől tudnék újra "tanulni". Ráadásul a jelentkezéseket februárig le kell adni, kapkodva meg nem akarok megint jelentkezni valahová, hogy újra megbánjam. Mert az a baj, hogy úgy érzem, nem ismerem önmagam eléggé. Úgy nőttem fel, hogy alap volt, hogy ide jövök, így sosem gondolkoztam más alternatívákban, nem próbáltam ki különböző dolgokat, stb.
Pénzem az van, az most itt nem téma.
A szüleid nem tudják, hogy ennyire rosszul megy az egyetem? Nem látják, hogy fizikailag is épülsz lefelé? Nem tudnak róla, hogy gyógyszereket szedsz és egészségügyi gondjaid vannak?
Szerintem ha tudják mindezt, akkor csak simán közöld velük, hogy az egészséged érdekében kiiratkozol, ha talpraálltál, akkor esetleg befejezed. A legtöbb szülőnek szerintem fontosabb a gyereke egészsége, mint az elért eredményei.
Ha nem tudnak róla, akkor pedig azt mondd el nekik, hogy fizikailag és lelkileg is kikészít az egyetem, ezért muszáj egy kis szünetet tartanod, hogy felépülj és dönts a továbbiakról, mielőtt még rosszabb lesz a helyzet.
Én azért a passziváltatást ajánlom első körben, pláne, ha még nem tudod, hogy folytatnád-e a tanulmányaidat. Egyrészt mégsem olyan "végleges", mint a kiiratkozás, emiatt valószínűleg a szüleid is könnyebben elfogadnák, másrészt ha úgy döntesz, akkor simán folytathatod ott ahol abbahagytad felvételi, beiratkozás és egyéb hercehurca nélkül, de végül ki is iratkozhatsz minden további nélkül.
Pénzed van? Mesélj kérlek, mégis honnan? Tán apuci gyűjtötte neked az elmúlt húsz évben? Kíváncsi lennék mit szól, hogy otthagyod a sulit, remélem elzárja a pénz csapot :)
Igen nagyképű vagy, közben meg itt rinyálsz, hogy hogyan mond el a szüleidnek, hogy egy csalódás vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!