Hogy mutassam be a párom?

#7

Anyám a pedagógus, valaki fentebb kérdezte és arra válaszoltam. A párom ingatlanozik. Az igaz, hogy javarészt teljesítménybéres, de a cégtől kap havonta egy fix összeget is, illetve egy bizonyos összegig fizetik a tankolást. Tényleg benne van a pakliban, hogy egy hónapban alig hoz haza a konyhára, de azt a pár, korona miatti bezárásos hónapokat leszámítva nem volt gond. Októberben három lakást adott el, ami nagyon jó és most van folyamatban még kettő ami elég biztosnak tűnik. A kiadásból kevesebb jön be, de az mondjuk egyszerűbb is.

Tervez elvégezni egy képzést, jelenleg a tervezőgrafikust nézte ki, de még fontolgatja. Nagyon kreatív és van érzéke hozzá. Mondjuk nem bánnám ha lenne egy szakmája, mert érettségivel nem sokra megy az ember. Ilyen szempontból megértem a szüleimet, hogy aggónak, de azt is tudni kell, hogy amióta kint élek, azóta mondhatom azt, hogy van pénzem. Egy év alatt majdnem négy milliót tettem félre úgy, hogy voltunk a tengeren és telelni is fogunk. Amúgy egy német cégnél vagyok "fejvadász". Ez is valamilyen szinten teljesítménybéres, de nagyon nagy a kereslet és rengeteg a munka. Minden szerződés után kapok egy bizonyos összeget és hetente több szerződésem is van. Néha még van is benne egy kis jog, de pörgős munka és nem veszek el a nehéz szakirodalomban. Véletlenül kerültem ide, mert viszonylag jól beszélem a nyelvet és csak három hónapra terveztem kijönni, de aztán megtetszett és itt ragadtam. Én soha nem voltam olyan jó matekos vagy fizikus, így nekem maradtak az ilyen ülős-magolós képzések. Magyarországon rengeteg a jogász, közgazdász és így tovább. Végig szenvedtem az egyetemet és egy percig sem éreztem azt, hogy élvezném. Az utolsó évet leszámítva végig államin voltam és kollégiumban laktam. Ösztöndíjat is kaptam. Az utolsó évre vettem fel diákhitelt, amit most egyszerűen törlesztek. Az egyetemi tanulmányaim alatt egyáltalán nem voltam teher a szüleimre nézve, mert körülbelül semmit nem kellett fizetniük.

Amúgy örülnék, ha a párom elvégezne egy képzést, de olyat amivel biztos állást kapna itt külföldön.

Van egy nagyon jó barátom és tényleg csak barát. Ő elvégezte az egyetemet és szintén tanárként dolgozik. Amikor Anyámnak megemlítettem, hogy megyek kávézni a mondjuk- Péterrel, akkor egyből megkérdezte, hogy és mit dolgozik, mi a végzettsége? El is mondtam neki, mire elkezdte szajkózni, hogy na és a Péter neked nem tetszik? Mondtam nem.

De hát miért nem? Olyan szimpatikus?

Anyám amúgy roppant igényes nő, így gondoltam leállítom és elmondtam, hogy hát a Péternek hiányzik a fél fogsora- ami amúgy sajnos igaz is. Egyszerűen kicsit igénytelen ilyen szempontból, de amúgy nagyon jó ember, de tényleg csak barát.

Na erre jött azzal, hogy semmi baj, én jó hatással lehetek rá, ösztönözzem, hogy csináltassa meg a fogsorát, annyi baj legyen stb!

:D

Amúgy a nővérem nem végezte el az egyetemet és látom, hogy mások előtt szégyelli azt. Ha valaki kérdezi, hogy vele pont mi van, akkor mindig azt mondja, hogy Budapest egyik legjobb gimijét végezte el, és még fontolgatja, hogy melyik egyetemre jelentkezzen, mert telis tele van ambíciókkal! Igaz, hogy már bőven harmincas, de az nem fontos. Csak az egyetem.

Anyám amúgy orvos szeretett volna lenni, így a nővéremnek azt nézte ki, de mint kiderült nagy falat az neki, de Anyám erről a mai napig nem mondott le. Reménykedik. Oké, hogy egy szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de szerintem egyetem nélkül is van élet, csak meg kell találni a jó utat.