Hogy tudnám ezt a helyzetet megoldani? (többi lenn)

Anyám ötvenes korosztály, folyton mondogatja huszonkét éves létemre, legyen már párom, gyermekem. Mondtam már hogy egyiket sem szeretnék. Szerinte az életnek csak úgy van értelme, sőt muszáj egy társ aki majd gondomat viseli (összekeveri a bejárónővel, de nem mai korosztály, és vidéki). Kínomban már egy lány havert hazudtam barátnőnek, sőt bevallottam, hogy aromantikus vagyok. Erre kicsit csalódott volt, de utána erősködött hogy apám sem szereti őt, de nélküle nem lehettem volna a húgommal, ráadásul szeretem a gyerekeket.Igen, öt percig elviselem őket, dédelgetem, de az nem egy plüss, a gyermekvállalás többől áll. Köszönöm, nem szeretnék hajnalban kelni, vagy feláldozni a szabadidőmet rájuk pihenés helyett, ráadásul magától nem lesz gyerek. Már komolyan a meddőket irigylem, hogy van elfogadható okuk a társadalom számára. De ha akarnék gyereket sem maradnék egy szeretetlen kapcsolatban azért. Mit tudnék tenni? Gyakran tanulás közben csak ezért odahív magához, marha idegesítő. Lécci ne írja senki hogy álljak a sarkamra, már elmondtam anno százszor ahogy fent írtam, de arra is van válasza, egy idiótával nem lehet mit kezdeni.