Szorongok, mikor meg kell kérdeznem anyukámtól, hogy elmehetek-e otthonról, találkozhatok-e a barátaimmal. Szerintetek mit csináljak? Tippek?

10es.

Ne a gyerek hibája legyen már az, ha befeszül és szorong, ha a hülye szülő nem tudja az érzéseit normálisan kifejezni csak üvöltözéssel...

Én is ilyen gyerek voltam. Még nagykorúságom első 5-7 évében is megjelent ez a félelem bennem, hogy majd ki fog akadni, ha nem látogatom meg őket 2hetente , mint eddig. De az egy hatalmas pillanat volt az életemben, amikor tudatosult, hogy most már bőven élhetem a saját életemet. Nem kell kötelezően látogatnom őket. Azóta szívesebben is megyek haza.

11es de itt erről szó sincs a kérdező is leírta az anyukája el szokta engedni, nem problémázik különösebben.

Amúgy meg de, sok hülye gyerek van aki azt hiszi mert elkezdett pelyhesedni a lába között ő mindent megtehet mindenhez joga van.

12!

Szerintem ebben a kérdésben nem az ilyen fajta "gyerek" szerepel, akiről te írsz. És ott is a szülő a hibás, ha ezt nem tudja normálisan kezelni. A határokat mindkét félnek ki kell jelölni. A gyerek próbálkozik, ez a dolga. Nyilván idegesítő, amikor egy egoista f@szparasztként viselkedik a gyerek, de egy jó szülő ezt tudja kezelni. Nagyjából pont ezt takarná a nevelés.

De aki csak leellett, de mást nem tesz bele a szülőségbe, max annyit, hogy eteti és itatja a gyereket, az ne csodálkozzon,hogy a fejére nő.

14es persze mindig a csúnya gonosz szülő a hibás és a szent gyermek sosem tehet semmiről. Peersze...

Én sokkal több Taigetosz pozitív kamaszt látok mint rossz szülőt. És ha a gyerek hisztis kis nyomorék akkor miért várják el hogy a szülő normális legyen?