A te szüleid vettek neked házat/lakást?

Azért az megdöbbentő hogy sokan mennyire nincsenek a való világban.

Egyik hogy hú régen azonnal kaptak lakást. Ilyen nem volt soha. Úr isten 30 éves lesz mire hitelbe verheti magát egy életre.

Nyugaton az emberek 60% bérleményben lakik... Csak mondom.

Azt jelenti hogy nem tehetik meg hogy bármilyen lakást vegyenek.

Részben, részben pedig benne van az hogy ingatlan adót is kell fizetni ami nem kevés. Ez nem azt jelenti hogy nyomorognak...

Másik meg kötelező jelleggel elvárja a szüleitől hogy milliókkal indítsa az életét...

Esküszöm a csodalámpást hiányoltam még...

Ha eltartják magukat a szüleitek az a legnagyobb segítség higgyétek el...

Én meg azon nevetek, hogy a legrosszabb értékelést kaptam azért mert kiírtam hogy vettem magamnak😂😂😂😂 nem apuci segített.

Szóval hiba ezek szerint.

Ha ilyen sokatoknak alátolták a lakást, ne sírjatok.

Viszont ti sem viszitek le a sírba magatokkal, majd élvezi más a vagyonotokat ha már nem lesztek, ez van.😂😂

Én inkább utazgatok az nagyobb élmény, a pénzem befektetem vígan elvagyok.

Hagyjuk már a nyugati bérlési szokásokat.

Ott olyan bérek vannak és olyan komoly szerződési feltételek, hogy nyugodtan bevállalható.

Itthon szabad rablás megy az albérlet piacon.

Sem a fizetések, sem a nyugdíjak nem elegek arra, hogy bérlakásra alapozzon bárki.

A magyaroknak többségének egyetlen "vagyona" a háza/lakása.

"Én ezt egy kicsit körforgásnak érzem. Ha a szülők úgy indulnak, hogy van lakás, akkor tudnak a gyereknek lakásra spórolni. Ha nem, akkor saját lakásra kell spórolni. Majd ez így folytatódik a gyerekeknél."

Azért van különbség. Ha van saját lakásuk és "csak" a gyereknek kell félrerakni, az közel sem tesz olyan nyomást a családra, mintha amiatt kell félni évekig, évtizedekig, hogy ha bármi történik és nem tudják tovább fizetni a hitelt, akkor mindent elveszítenek és mennek az utcára. Az egész lakásvásálásdinak az a lényege, hogy a gyereknek nyugodt, kényelmes életet biztosítsanak, ne legyen 30 éves korára idegroncs a bizonytalan jövő miatt. Hiszen, még ha nem is tudnak neki egy teljes házat kifizetni, akkor is egész más, ha azzal a tudattal vág bele a gyerek a hitelbe, hogy 5-10 év (ami egy viszonylag belátható időtartam) alatt kifizeti, mintha mondjuk 20 vagy akár 30 évig kellene vonszolnia magával.

Nem vettek, bár jól kerestek mindketten (az akkori átlag felett jóval), de hónapról hónapra éltek, elfolyt a kezeik között a pénz. Nekik a jelszó az volt, hogy őket sem segítette senki (grat.)

Mi hitelből tudtunk lakást venni a férjemmel, viszont az egyszem gyerekünknek ha nem is lakást, de egy önerőt össze tudtunk rakni.

Anyukám vett. Sima könyvelő volt. Vagyis nem úgy kezdte, emlékszem, ugye suliban az ellenőrző első oldalára be kellett írni a szülő nevét, foglalkozását, és elsőben azt írtam, bolti eladó, aztán "menedzser asszisztens" - ez baromira tetszett a 8 éves fejemnek, menőn hangzott, aztán lett könyvelő. Nem keresett sokat, de nagyon tudott spórolni. Vele az van, ha eldönt valamit, azt megcsinálja, a körülmények nem számítanak.

Életében egyszer vett fel hitelt, egy varrógépet vett, még a születésem előtt. Kiskoromban szinte csak olyan ruhákban jártam, amit ő varrt. De ha valamit be kellett fizetni, kirándulás, nyári tábor, mindig elsőnek fizettem be, egyben az egész összeget. Mindig olyan szendvicseket csinált suliba, amire mások csorgatták a nyálukat, büfébe nem jártam.

Nem éltünk aszkétaként, de úgy érzem, nagyjából megtanultam az ár és érték közti különbséget.