23 évesen ti bevállalnátok ezt ?

Helyben jó állásom van, 18 voltam mikor a szüleim beprotezsáltak a céghez. Igazából mindenem megvan,aminek meg kell lennie. De egyszerűen fűt a kalandvágy. Nem köt ide a városhoz semmi. Nincsenek barátaim,nem szeretek a szobámba lenni,mert egy lyuk az egész. Volt egy hosszabb kapcsolatom, külön éltünk már mikor vége lett. Igazából van valakim (régi ismerős) tudnak is róla,de vele is bonyolult megoldani a találkozókat,mert 90 kilométerrel arrébb lakik. Szeretné ,ha hozzáköltöznék albérletbe.

Én szeretnék odaköltözni,mert:

-Én jól érzem magam vele. Szeretem is. Nem tudom,hogy szerelmes vagyok e de nagyon jól megvagyunk.

-Nekem már volt egy külön életem,nagyon nehéz volt visszaszoknom a "gyerekszobába"

-Ehez a városhoz nem fűz semmi a szüleimen kívül.

-Mindig is talpra akartam állni,önálló lenni(ami ugye megvolt,csak vége lett)

-Hatalmas kalandvágy van bennem.

-Jelenleg nagyon unalmas így az életem.

Negatívumok:

-Ugy érzem ez egy árulás lenne részemről,mert jelenleg nagyon jó állásom van amit igazából nem aldoznek fel ,ha ő nem lenne .

-Szerencsere nem betegek de apumat nagyon rosszul érintené ez az egész.

-A szüleim miatt hezitalok nagyon. Állást azt szetintem könnyen tudnék szerezni,de egy pasi miatt és a kalandvágyam miatt "hagyjam el " őket ? Nyilván nem hagynám el őket ,látogatnam őket stb.