Mit lehet tenni,ha megőrülök a fájdalomtól lelkileg? Apa folyton bántja anyát lelkileg, és a lánytestvéreimet is( csak lányok vagyunk).

Anyukám már érti, és látja,hogy mi történik vele, sokat olvastattam vele erről, nyilván nem szerencsés dobálózni pszichológiai szakkifejezésekkel, de sanszosan nárcisztikus az apám, tankönyvi példája a rejtett nárcisztikusnak, de ettől még nem fűzöm ezt rá, hiszen nem patológiás (nincs diagnosztizálva).

Sajnos a cselekvésig nem jutott el, de elméletben már nagyon jól tudja magát "elvonatkoztatni" ettől. Én is azt érzem,hogy neki azért valamilyen szinten ez még kényelmes, hiszen végignézte,hogy az összes lányát tönkreteszi ez az ember, és még mindig ad neki esélyeket, ami nagyon szomorú. A testvéreimért is aggódom. Én járok szakemberhez már egyébként.

Köszönöm nagyon az eddigi válaszokat!

Próbált minket mindig védeni a maga módján, direkt kerülte a konfliktusokat, szó szerint lábujjhegyen jártunk, nehogy bármi váratlan dolog miatt apa mérges legyen, mindig féltünk, hogy mikor alszik, mikor van ébren,nehogy megzavarjuk, mert akár egy pohár leejtésétől robbant. :(

Sokszor elvonult sírni, és tűrte a fájdalmat, hogy addig se minket bántson. Volt, hogy apám köpködött, meg a földre nyomott, akkor leszedte rólam. Szóval nem igaz,hogy nem védett meg,csak sajnos így is baromi káros volt ez a rettegésben élés.